Keresés a Bibliában

A mennyei dicsőség.

18Az a véleményem, hogy a jelen szenvedések nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, mely nyilvánvalóvá lesz rajtunk. 19A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja. 20Hiszen a természet is hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem amiatt, aki alávetette. 21De megmarad az a reménye, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul Isten fiainak dicsőséges szabadságára. 22Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. 23De nem csak az, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi is sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. 24Meg vagyunk ugyan váltva, de még reménységben élünk. A remény azonban, amit beteljesedni látunk, nem remény. 25Hiszen ki remélné azt, amit lát? Ha tehát reméljük, amit nem látunk, akkor várjunk csak türelemmel.

KNB SZIT STL BD RUF KG


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF