Jézus a főtanács előtt.

⁵⁷Akik elfogták Jézust, Kajafás főpaphoz hurcolták. Ott gyülekeztek az írástudók és a nép vénei. ⁵⁸Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgák közé, hogy lássa a dolog végét. ⁵⁹A főpapok az egész főtanáccsal együtt hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék. ⁶⁰De nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végre két (hamis tanú) jött s így szólt: ⁶¹„Ez azt állította: le tudom rontani Isten templomát és három nap alatt fölépítem azt.” ⁶²A főpap erre fölkelt és megkérdezte: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” Jézus hallgatott. ⁶³A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítelek az élő Istenre: mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten fia?” ⁶⁴„Én vagyok”, felelte Jézus. „Mondom azonban nektek: látni fogjátok egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.” ⁶⁵A főpap erre megszaggatta ruháját: „Káromkodott! – kiáltotta. Mi szükségünk van még tanúkra? ⁶⁶Most magatok is hallhattátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok így kiáltottak: „Méltó a halálra!” ⁶⁷Erre arcul köpdösték és ököllel ütötték, mások pedig arcul verték és azt mondták: ⁶⁸„Találd ki, Messiás: ki ütött rád?”

Péter tagadása.

⁶⁹Miközben Péter kinn ült az udvaron, odalépett hozzá egy cselédlány és megjegyezte: „Te is a galileai Jézussal voltál.” ⁷⁰De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.” ⁷¹Mikor aztán kifelé készült a kapun, meglátta őt egy másik cselédlány és szólt az ottlévőknek: ⁷²„Ez is a názáreti Jézussal volt.” Megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.” ⁷³Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen kiejtésed is elárul.” ⁷⁴Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Akkor mindjárt megszólalt a kakas. ⁷⁵Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” Kiment és keserves sírásra fakadt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jézus a főtanács előtt.

⁵³Jézust a főpaphoz kísérték. Ott gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók. ⁵⁴Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Ott leült a szolgák közé és a tűznél melegedett. ⁵⁵A főpapok az egész főtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. ⁵⁶Jóllehet többen hamisan tanúskodtak ellene, tanúságuk nem egyezett meg. ⁵⁷Azután fölálltak még néhányan és ezt a hamis tanúságot tették ellene: ⁵⁸„Mi hallottuk, hogy azt mondta: lerontom ezt a kézzel épített templomot és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz műve.” ⁵⁹De ebben sem egyezett meg tanúságuk. ⁶⁰Akkor a főpap a középre lépett és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” ⁶¹Ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) fia?” ⁶²„Én vagyok”, felelte Jézus. „Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.” ⁶³A főpap erre megszaggatta ruháját: „Mi szükségünk van még tanúkra? – kérdezte. ⁶⁴Hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok egyhangúlag méltónak ítélték a halálra. ⁶⁵Erre néhányan leköpdösték és arcát eltakarva ököllel ütötték: „Találd el, ki volt az!” – gúnyolták. Még a szolgák is arcul verték.

Péter tagadása.

⁶⁶Miközben Péter kinn ült az udvaron, arra ment a főpap egyik cselédlánya. ⁶⁷Látva, hogy Péter ott melegszik, szemügyre vette: „Te is a názáreti Jézussal voltál”, jegyezte meg. ⁶⁸Ő azonban tagadta: „Nem tudom és nem is értem, mit beszélsz.” Amikor kiment az előcsarnokba, megszólalt a kakas. ⁶⁹A cselédlány azonban észrevette őt és újból odaszólt a körülállókhoz: „Ez is közéjük tartozik.” Ő megint tagadta. ⁷⁰Röviddel ezután az ottlévők megjegyezték: „De bizony, közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.” ⁷¹Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.” ⁷²Tüstént megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” Erre sírva fakadt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

¹³Először Annáshoz vitték, Kajafás apósához. Kajafás volt a főpap abban az évben. ¹⁴Ő adta a zsidóknak a tanácsot: „Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért.” ¹⁵Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel az a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarába. ¹⁶Péter azonban kint maradt az ajtónál. A másik tanítvány, a főpap ismerőse, kiment, szólt az ajtónállónak és bevitte Pétert. ¹⁷Az ajtónálló szolgáló közben megjegyezte: „Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?” ¹⁸„Nem vagyok” – felelte. A szolgák és a poroszlók a parázsló tűz körül álltak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is közéjük állt és melegedett. ¹⁹A főpap tanítványai és tanításai felől faggatta Jézust. ²⁰Jézus így felelt: „Én nyíltan beszéltem az emberek előtt. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban semmit sem mondtam. Mit kérdezel engem? ²¹Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam.” ²²E szavakra az egyik ott álló poroszló arcul ütötte Jézust. „Így felelsz a főpapnak?” – förmedt rá. ²³Jézus csak ennyit mondott: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?” ²⁴Annás akkor megkötözve elküldte őt Kajafás főpaphoz. ²⁵Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: „Nem vagy te is ennek a tanítványai közül?” ²⁶„Nem vagyok” – tagadta. Erre a főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: „Hiszen ott láttalak vele a kertben.” ²⁷De Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.

KNB SZIT STL BD RUF KG