20Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett tizenkét (tanítványával). 21Étkezés közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem.” 22Erre igen elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok, Uram?” 23Ő így válaszolt: „Aki most velem együtt a tálba nyúl, az árul el engem. 24Az Emberfia ugyan elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.” 25Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok, Mester?” „De te vagy” – felelte.
Az eukarisztia alapítása.
26Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” 27Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik: 28„Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára. 29Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”
14Mikor eljött az ideje, asztalhoz telepedett tizenkét apostolával. 15Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek. 16Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában.” 17Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek és osszátok el magatok közt. 18Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg el nem jön Isten országa.”
Az eukarisztia alapítása.
19Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre.” 20Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amit értetek ontok. 21De nézzétek, az áruló keze velem van az asztalon. 22Az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja.” 23Erre kérdezgetni kezdték egymást, vajon melyikük az, aki ezt megteszi.
Az áruló eltávozik.
21E szavak után Jézus mélyen megrendült lelkében, és kijelentette: „Bizony, bizony mondom nektek: közületek egy elárul engem.” 22A tanítványok erre összenéztek, mert nem tudták, hogy melyikükről mondja. 23Tanítványai közül egyik, akit szeretett Jézus, ott nyugodott Jézus keblén 24Simon Péter intett neki és kérte: „Kérdezd meg, kiről beszél?” 25Az Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram, ki az?” 26Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta.