Jézus a vízen jár.
22Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra, amíg ő hazaküldi a népet. 23Miután hazaküldte őket, fölment egy hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Késő estig maradt ott egymagában. 24A bárkát jó messze a parttól hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. 25Az éjszaka negyedik őrváltása idején Jézus a vízen járva feléjük közeledett. 26Amint meglátták a tanítványok, hogy a vízen jár, rémülten kiáltották: „Kísértet!” – és félelmükben össze-vissza kiabáltak. 27De Jézus mindjárt megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” 28Mire Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen.” „Jöjj !” – mondta ő. 29Péter kiszállt a bárkából és Jézus felé indult a vízen. 30De az erős szél láttára megijedt, s amikor merülni kezdett, így kiáltott: „Uram, ments meg!” 31Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megragadta és azt mondta neki: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” 32Amint beszállt a bárkába, a szél elállt. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte. 33„Valóban Isten Fia vagy!” – vallották meg.Genezáret földjén.
34Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot. 35Mihelyt fölismerték őt a helybeliek, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. 36Aki csak hozzáért, meggyógyult.
15Amikor Jézus észrevette, hogy megindulnak feléje, hogy erőszakkal királlyá tegyék, visszavonult a hegyre egészen egyedül.
Jézus a vizen jár.
16Mikor beesteledett, tanítványai lementek a tóra. 17Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett, de Jézus még mindig nem volt velük. 18Erős szél fújt és a tó háborgott. 19Mintegy huszonöt-harminc stádiumnyira eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. 20De ő bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek.” 21Föl akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.