14Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket.
A második kenyérszaporítás.
8 1Abban az időben ismét nagy tömeg vette körül. Mivel nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és így szólt hozzájuk: 2„Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak velem és nincs mit enniük. 3Ha étlen küldöm haza őket, kidőlnek az úton, mert néhányan messziről jöttek.” 4Tanítványai erre megjegyezték: „Honnan veszünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind ellássuk ezeket?” 5Ő megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét”, felelték. 6Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a népnek. 7Volt néhány apróbb haluk is. Azokat is megáldotta és szétosztotta. 8Miután ettek és jóllaktak, hétkosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze. 9Mintegy négyezren voltak (akik ettek). Azután hazaküldte őket 10és tanítványaival bárkába szállva Dalmanuta vidékére ment.