Az utolsó vacsora

A főtanács határozata.

26 ¹Miután Jézus ezt a tanítását befejezte, így szólt tanítványaihoz: ²„Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz s az Emberfiát kiszolgáltatják, hogy keresztre feszítsék.” ³Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában. ⁴Tanácsot tartottak, hogyan foghatnák el s ölhetnék meg Jézust cselvetéssel. ⁵Megjegyezték ugyanis: „Ne az ünnepnapon, hogy zavargás ne támadjon a nép között.”

Jézus Betániában.

⁶Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, ⁷odajött hozzá egy asszony. Alabástromedényben drága illatos olajat hozott, s az asztalhoz telepedett Jézus fejére öntötte. ⁸Ennek láttára a tanítványok elégedetlenkedtek. „Mire való ez a pazarlás? – mondták. ⁹Drágán el lehetett volna adni ezt, árát ki lehetett volna osztani a szegények közt.” ¹⁰Jézus észrevette és így szólt hozzájuk: „Mit bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. ¹¹Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. ¹²Ha ő most megkente testemet ezzel az olajjal, a temetésemre tette. ¹³Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett.”

Júdás eladja Mesterét.

¹⁴Ezután egy a tizenkettő közül, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz és így szólt: ¹⁵„Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom nektek őt?” Azok harminc ezüstpénzt fizettek neki. ¹⁶Attól fogva csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltathassa őt nekik.

A húsvéti vacsora.

¹⁷A kovásztalan kenyér első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?” ¹⁸Ő így felelt: menjetek a városba egy bizonyos emberhez és mondjátok neki: a mester üzeni: közel az időm, nálad tartom tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.” ¹⁹A tanítványok úgy tettek, amint Jézus meghagyta nekik s el is készítették a húsvéti vacsorát. ²⁰Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett tizenkét (tanítványával). ²¹Étkezés közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem.” ²²Erre igen elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok, Uram?” ²³Ő így válaszolt: „Aki most velem együtt a tálba nyúl, az árul el engem. ²⁴Az Emberfia ugyan elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.” ²⁵Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok, Mester?” „De te vagy” – felelte.

Az eukarisztia alapítása.

²⁶Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” ²⁷Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik: ²⁸„Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára. ²⁹Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”

Péter tagadásának megjövendölése.

³⁰Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére. ³¹Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem az éjjel. Írva van ugyanis: megverem a pásztort, s elszélednek a nyáj juhai. ³²De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában.” ³³Péter erre így fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én meg nem botránkozom soha.” ³⁴Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” De Péter tovább erősködött:

Jézus szenvedése

³⁵„Ha meg is kell halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkozott a többi tanítvány is.

Jézus halálfélelme.

³⁶Közben Jézus a Getszemáni nevű majorba érkezett velük. ³⁷„Üljetek le itt, amíg tovább megyek s imádkozom”, mondta tanítványainak. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. ³⁸Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. „Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem.” ³⁹Kicsit tovább ment és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” ⁴⁰Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Rászólt Péterre: „Így hát egy óra hosszat sem tudtatok virrasztani velem? ⁴¹Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.” ⁴²Másodszor is elvonult és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el (ez a kehely) anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.” ⁴³Mikor visszatért, megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. ⁴⁴Erre otthagyta őket, ismét elment s harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. ⁴⁵Aztán visszatért tanítványaihoz és így szólt: „Aludjatok csak és nyugodjatok! Itt az óra! Az Emberfia bűnösök kezébe kerül. ⁴⁶Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem.”

Jézust elfogják.

⁴⁷Még beszélt, mikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. ⁴⁸Az áruló jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, mondta, ő az, fogjátok el.” ⁴⁹Azzal mindjárt Jézushoz lépett: „Üdvöz légy, Mester!” – szólt és megcsókolta. ⁵⁰Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá és foglyul ejtették. ⁵¹Jézus egyik kísérője kardjához kapott, kirántotta és rásújtva a főpap szolgájára, levágta fülét. ⁵²Jézus azonban rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. ⁵³Vagy azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném? ⁵⁴De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?” ⁵⁵A csapathoz pedig abban az órában e szavakkal fordult Jézus: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. ⁵⁶Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták őt és elfutottak.

Jézus a főtanács előtt.

⁵⁷Akik elfogták Jézust, Kajafás főpaphoz hurcolták. Ott gyülekeztek az írástudók és a nép vénei. ⁵⁸Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgák közé, hogy lássa a dolog végét. ⁵⁹A főpapok az egész főtanáccsal együtt hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék. ⁶⁰De nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végre két (hamis tanú) jött s így szólt: ⁶¹„Ez azt állította: le tudom rontani Isten templomát és három nap alatt fölépítem azt.” ⁶²A főpap erre fölkelt és megkérdezte: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” Jézus hallgatott. ⁶³A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítelek az élő Istenre: mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten fia?” ⁶⁴„Én vagyok”, felelte Jézus. „Mondom azonban nektek: látni fogjátok egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.” ⁶⁵A főpap erre megszaggatta ruháját: „Káromkodott! – kiáltotta. Mi szükségünk van még tanúkra? ⁶⁶Most magatok is hallhattátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok így kiáltottak: „Méltó a halálra!” ⁶⁷Erre arcul köpdösték és ököllel ütötték, mások pedig arcul verték és azt mondták: ⁶⁸„Találd ki, Messiás: ki ütött rád?”

Péter tagadása.

⁶⁹Miközben Péter kinn ült az udvaron, odalépett hozzá egy cselédlány és megjegyezte: „Te is a galileai Jézussal voltál.” ⁷⁰De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.” ⁷¹Mikor aztán kifelé készült a kapun, meglátta őt egy másik cselédlány és szólt az ottlévőknek: ⁷²„Ez is a názáreti Jézussal volt.” Megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.” ⁷³Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen kiejtésed is elárul.” ⁷⁴Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Akkor mindjárt megszólalt a kakas. ⁷⁵Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” Kiment és keserves sírásra fakadt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet