Jézus a főtanács előtt.

⁵³Jézust a főpaphoz kísérték. Ott gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók. ⁵⁴Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Ott leült a szolgák közé és a tűznél melegedett. ⁵⁵A főpapok az egész főtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. ⁵⁶Jóllehet többen hamisan tanúskodtak ellene, tanúságuk nem egyezett meg. ⁵⁷Azután fölálltak még néhányan és ezt a hamis tanúságot tették ellene: ⁵⁸„Mi hallottuk, hogy azt mondta: lerontom ezt a kézzel épített templomot és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz műve.” ⁵⁹De ebben sem egyezett meg tanúságuk. ⁶⁰Akkor a főpap a középre lépett és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” ⁶¹Ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) fia?” ⁶²„Én vagyok”, felelte Jézus. „Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.” ⁶³A főpap erre megszaggatta ruháját: „Mi szükségünk van még tanúkra? – kérdezte. ⁶⁴Hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok egyhangúlag méltónak ítélték a halálra. ⁶⁵Erre néhányan leköpdösték és arcát eltakarva ököllel ütötték: „Találd el, ki volt az!” – gúnyolták. Még a szolgák is arcul verték.

Péter tagadása.

⁶⁶Miközben Péter kinn ült az udvaron, arra ment a főpap egyik cselédlánya. ⁶⁷Látva, hogy Péter ott melegszik, szemügyre vette: „Te is a názáreti Jézussal voltál”, jegyezte meg. ⁶⁸Ő azonban tagadta: „Nem tudom és nem is értem, mit beszélsz.” Amikor kiment az előcsarnokba, megszólalt a kakas. ⁶⁹A cselédlány azonban észrevette őt és újból odaszólt a körülállókhoz: „Ez is közéjük tartozik.” Ő megint tagadta. ⁷⁰Röviddel ezután az ottlévők megjegyezték: „De bizony, közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.” ⁷¹Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.” ⁷²Tüstént megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” Erre sírva fakadt.

Jézus Pilátus előtt.

15 ¹Kora reggel a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész főtanács döntést hozott. Megkötözve elvezették Jézust és kiszolgáltatták Pilátusnak. ²Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte. ³A főpapok ekkor mindenféle vádat hoztak föl ellene. ⁴Pilátus erre újra megkérdezte: „Nem válaszolsz semmit? Hallod, mi mindennel vádolnak.” ⁵De Jézus nem válaszolt többé. Ez meglepte Pilátust. ⁶Szokásban volt, hogy az ünnep napján szabadon bocsássa azt a foglyot, akit kértek. ⁷Volt a börtönben más lázadókkal együtt egy Barabás nevű. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. ⁸A nép ekkor eléje vonult és kérte a kegyet, amit máskor is meg szokott adni. ⁹Pilátus megkérdezte tőlük: „Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?” ¹⁰Észrevette ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki neki. ¹¹A főpapok azonban fölizgatták a népet, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. ¹²Pilátus ismét megkérdezte: „Mit tegyek tehát azzal, akit a zsidók királyának hívtok?” ¹³Azok újra kiabálni kezdtek: „Keresztre vele!” ¹⁴„De hát mi rosszat tett?” – kérdezte Pilátus. Azok még erősebben kiáltoztak: „Keresztre vele!” ¹⁵Pilátus a nép kedvére akart tenni, ezért szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.

Jézust tövissel megkoronázzák.

¹⁶A katonák a helytartóság belső udvarába vezették őt és összehívták az egész csapatot. ¹⁷Aztán bíborszínű ruhát adtak rá és tövisből font koronát tettek fejére. ¹⁸Majd így köszöntötték: „Üdvöz légy, zsidók királya!” ¹⁹Közben náddal a fejét verték, leköpdösték és térdet hajtva hódoltak előtte.

Jézust keresztre feszítik.

²⁰Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. ²¹Kényszerítettek egy arra menőt, cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki éppen a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. ²²Majd kivezették arra a helyre, melynek Golgota, azaz Koponyahely a neve. ²³Ott mirhával kevert bort kínáltak neki, de nem fogadta el. ²⁴Azután keresztre feszítették és megosztoztak ruháin sorsvetéssel döntve el, kire mi jusson. ²⁵A harmadik óra volt, amikor megfeszítették. ²⁶Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: „A zsidók királya.” ²⁷Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, másikat baljára. ²⁸Így beteljesedett az Írás szava: „És gonosztevőként bántak vele.” ²⁹A járókelők káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: „Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, ³⁰szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztről!” ³¹Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. „Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. ³²A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk”, mondogatták egymásnak. Ugyanígy szidalmazták azok is, akik vele együtt voltak megfeszítve.

Jézus halála.

³³A hatodik órában sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. ³⁴Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éloi, Éloi, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” ³⁵Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.” ³⁶Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa” – mondta. ³⁷Ekkor Jézus hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. ³⁸Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig. ³⁹Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogyan lehelte ki a lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” ⁴⁰Messziről több asszony figyelte a történteket. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, a fiatalabb Jakab és József anyja, meg Szalómé, ⁴¹akik már Galileában is kísérték őt és gondját viselték. Rajtuk kívül még sok más asszony is volt ott, akik vele együtt mentek föl Jeruzsálembe.

KNB SZIT STL BD RUF KG