³³Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. ³⁴Azok ezzel fogadták őket: „Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak.” ³⁵Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél.

Jézus megjelenik az apostoloknak.

³⁶Miközben erről beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)” ³⁷Zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy szellemet látnak. ³⁸De ő így szólt hozzájuk: „Miért vagytok megzavarodva? S miért támad kétely szívetekben? ³⁹Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem.” ⁴⁰E szavakra megmutatta nekik kezét és lábát. ⁴¹De mivel örömükben még mindig nem hittek és még mindig a meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tőlük: „Van itt valami ennivalótok?” ⁴²Adtak neki egy darab sült halat (és lépesmézet). ⁴³Fogta, szemük láttára evett belőle (és a maradékot odaadta nekik).

Búcsúbeszéd.

⁴⁴Aztán így szólt hozzájuk: „Ez az, amit mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam.” ⁴⁵Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat. ⁴⁶Majd így folytatta: „Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia. ⁴⁷Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek. ⁴⁸Ti tanúi vagytok ezeknek.

KNB SZIT STL BD RUF KG