Péter tagadása.

⁵⁴Akkor elfogták és a főpap házába kísérték. Péter messziről követte. ⁵⁵Ott az udvar közepén tüzet raktak és körülülték. Péter is közéjük ült. ⁵⁶Egy cselédlány meglátta, hogy ott ül a tűznél, szemügyre vette és megjegyezte: „Ez is vele volt.” ⁵⁷De ő tagadta: „Asszony, nem ismerem őt.” ⁵⁸Röviddel ezután meglátta őt egy másik: „Te is közéjük tartozol” – szólt rá. „Ember, tagadta Péter, nem tartozom közéjük.” ⁵⁹Alig telt el egy óra, ismét bizonygatta valaki: „De bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.” ⁶⁰„Ember, tagadta Péter újra, nem tudom mit beszélsz.” Még beszélt máris megszólalt a kakas. ⁶¹Az Úr erre megfordult és rátekintett Péterre. Péter akkor visszaemlékezett, hogy mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogsz megtagadni engem.” ⁶²Kiment és keserves sírásra fakadt.

Jézus a főtanács előtt.

⁶³Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták. ⁶⁴Szemét bekötötték, (arcul ütötték) és így gúnyolták: „Találd el, ki ütött meg?” ⁶⁵Aztán mindenféle szidalommal illették. ⁶⁶Amint megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok és az írástudók, és gyülekezetük elé állították őt. „Ha te vagy a Messiás, szólították föl, mondd meg nekünk.” ⁶⁷Ő azonban így felelt: „Ha állítom, nem hiszitek el. ⁶⁸Ha kérdezlek titeket, nem feleltek (és nem engedtek szabadon). ⁶⁹Mostantól fogva azonban az Emberfia a mindenható Isten jobbján fog ülni.” ⁷⁰Erre egyhangúlag közbevágtak: „Tehát te vagy az Isten fia?” ⁷¹„Jól mondjátok: én vagyok” – felelte. „Mi szükségünk van még tanúkra, kiáltották, hiszen magunk hallottuk, saját szájából.”

KNB SZIT STL BD RUF KG