Honnan van Jézus hatalma?

20 ¹Mikor egy nap a templomban tanította a népet és az evangéliumot hirdette, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók és a nép vénei ²és megkérdezték: „Mondd meg, miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” ³„Én is kérdezek tőletek valamit, válaszolta. ⁴Mondjátok meg: János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől?” ⁵Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? ⁶Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, az egész nép megkövez, mert meg vannak győződve, hogy János próféta.” ⁷Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják honnan volt. ⁸Erre Jézus így felelt: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így.”

Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról.

⁹Azután a következő példabeszédet mondotta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett. Bérbe adta szőlőmunkásoknak és hosszabb időre elutazott. ¹⁰Mikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy szolgáltassák be a szőlő termését. Ám a szőlőmunkások megverték és üres kézzel elkergették. ¹¹Küldött egy másik szolgát, azt is megverték és szitkozódva, üres kézzel elkergették. ¹²Küldött egy harmadikat, de azt is véresre verték és kidobták. ¹³Akkor a szőlő ura így tanakodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik. ¹⁴A szőlőmunkások azonban a fiú láttára biztatták egymást: itt az örökös! Öljük meg, és miénk lesz az öröksége. ¹⁵Kidobták a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz erre a szőlő ura? ¹⁶Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat és a szőlőt másoknak adja bérbe.” Ennek hallatára kifakadtak: „Isten mentsen ettől!” Ő azonban végignézett rajtuk és így szólt: ¹⁷„Mit jelent akkor az Írás:
A kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett? ¹⁸Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja.” ¹⁹Az írástudóknak és a főpapoknak az volt a szándékuk, hogy még abban az órában elfogják őt, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet.

Szabad-e adót fizetni a császárnak?

²⁰Szemmel tartották ezért és cselvetőket küldtek hozzá. Ezek jó szándékúaknak tettették magukat, hogy szaván foghassák és aztán kiszolgáltassák a helytartónak. ²¹„Mester, mondták neki, tudjuk, igazmondó vagy és helyesen tanítasz. Az emberek személyére sem vagy tekintettel, hanem Isten útját az igazság szellemében tanítod. ²²Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” ²³Ő átlátva cselvetésükön így szólt: „(Mit kísértetek engem?) Mutassatok egy dénárt. ²⁴Kié ez a kép és a fölírás?” „A császáré”, felelték. ²⁵Erre kijelentette: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” ²⁶Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt mondott, és feleletén meglepődve elhallgattak.

A föltámadás kérdése.

²⁷Akkor néhány szadduceus jött hozzá. Ezek azt tartják, hogy nincs föltámadás. ²⁸A következő kérdést intézték hozzá: „Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, de gyermeket nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. ²⁹Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. ³⁰(Feleségét) elvette a második, (de az is utód nélkül halt meg), ³¹aztán elvette a harmadik és ugyanígy mind a hét. Meghaltak, anélkül hogy utódot hagytak volna hátra. ³²Utolsónak meghalt az asszony is. ³³A föltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.” ³⁴Jézus így válaszolt: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek, ³⁵de akik méltók lesznek arra, hogy eljussanak a jövendő világba és a halálból való föltámadásra, nem nősülnek és nem mennek férjhez. ³⁶Hiszen meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és mivel a föltámadás fiai, az Isten fiai. ³⁷A halottak föltámadásáról Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. ³⁸Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” ³⁹Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen feleltél.” ⁴⁰Ezután nem mertek több kérdést intézni hozzá.

Dávid fia.

⁴¹Akkor ő kérdezte meg: „Hogyan állíthatják, hogy a Messiás Dávid fia? ⁴²Hiszen Dávid maga mondja a
zsoltárok könyvében:
Így szól az Úr az én Uramhoz:
jobbom felől foglalj helyet, ⁴³míg lábod alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet. ⁴⁴Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet az ő fia?”

Óvakodjatok az írástudóktól.

⁴⁵Az egész nép hallatára így szólt tanítványaihoz: ⁴⁶„Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon. ⁴⁷Föleszik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.”

A szegény asszony két fillérje.

21 ¹Aztán föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok alamizsnájukat a templom perselyébe. ²Észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. ³Erre megjegyezte: „Bizony mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki a többiek közül. ⁴A többiek ugyanis abból adtak alamizsnát Istennek, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”

Jövendölés a világ végéről.

⁵Amikor néhányan megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, így szólt: ⁶„Jönnek napok, amikor mindabból, amit itt láttok, kő kövön nem marad, mit le nem rombolnának.” ⁷Azok megkérdezték: „Mester, mikor lesz mindez? S mi lesz a jele annak, hogy ez beteljesül?” ⁸Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy valaki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: én vagyok, és: eljött az idő. Ne menjetek utánuk! ⁹Amikor háborúról és lázadásról hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek előbb mind meg kell történnie, de ezzel még nem lesz itt a vég.” ¹⁰Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. ¹¹Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek föl az égen. ¹²De mindezek előtt kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé is hurcolnak miattam. ¹³Mindez alkalom lesz arra, hogy tanúságot tegyetek. ¹⁴Véssétek szívetekbe: ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. ¹⁵Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, amelynek egy ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. ¹⁶Elárulnak szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, sőt lesznek, akiket meg is ölnek. ¹⁷Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. ¹⁸De egy hajszál sem vész el fejetekről. ¹⁹Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

Előképe: Jeruzsálem pusztulása.

²⁰Mikor pedig azt látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása. ²¹Akkor, aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban van, költözzék ki és aki vidéken van, vissza ne térjen. ²²A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. ²³Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz e földön és az ítélet haragja e népen. ²⁴Lesznek, akik kardélen hullnak el, másokat rabságba hurcolnak a pogány népek közé. Jeruzsálemet pedig a pogányok fogják tiporni, amíg be nem teljesedik az idejük.

Krisztus második eljövetele.

²⁵Jelek lesznek a Napban, Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és háborgása miatt. ²⁶Az emberek megdermednek annak szorongó várásában, ami az egész világra következik. ²⁷A világmindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. ²⁸Amikor mindez beteljesül, tekintsetek föl és emeljétek föl fejeteket! Elérkezett a megváltástok.”

Hasonlat a fügefáról.

²⁹Hasonlatot is mondott nekik: „Nézzétek a fügefát és a többi fákat. ³⁰Amikor látjátok, hogy már kihajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. ³¹E történtek láttára tudjátok meg, hogy közel van Isten országa. ³²Bizony mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. ³³Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.

Virrasszatok!

³⁴Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között, hogy ne váratlanul lepjen meg titeket az a nap. ³⁵Mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik a föld színén laknak. ³⁶Virrasszatok tehát szüntelenül és imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami bekövetkezik és hogy megálljatok az Emberfia előtt.” ³⁷Napközben a templomban tanított, éjszakára azonban kiment az Olajfák hegyére és ott tartózkodott. ³⁸Kora reggel az egész nép a templomba tódult, hogy hallgassák.

Jézus Pilátus előtt.

23 ¹Akkor fölkerekedett az egész gyülekezet és Pilátushoz kísérte őt. ²Ott vádolni kezdték. „Megállapítottuk, mondták, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak és Messiás-királynak mondja magát.” ³Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte ő. ⁴Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: „Semmi vétket sem találok ebben az emberben.” ⁵De azok erősködtek: „Tanításával fölizgatja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve idáig.” ⁶Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából való-e. ⁷Amikor megtudta, hogy Heródes országából való, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott.

Jézus Heródes előtt.

⁸Jézus láttára Heródes igen megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert sokat hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára. ⁹Hosszasan faggatta, de ő feleletre sem méltatta. ¹⁰Odajöttek a főpapok és az írástudók is és szüntelenül vádolták. ¹¹Heródes akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. ¹²Aznap Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előbb ugyanis haragban voltak.

Jézus és Barabás.

¹³Pilátus ismét összehívta a főtanács tagjait és a népet, ¹⁴és így szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam őt, de az ellene fölhozott vádak közül egyben sem találtam vétkesnek. ¹⁵Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzám. Láthatjátok tehát, hogy semmit sem tett, amiért halálbüntetést érdemelne. ¹⁶Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom.” ¹⁷Az ünnep napján szabadon kellett bocsátania egy (foglyot). ¹⁸Akkor az egész tömeg kiáltozni kezdett: „Pusztuljon ez! Bocsásd szabadon Barabást.” ¹⁹Azt a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe. ²⁰Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. ²¹De azok egyre kiáltoztak: „Keresztre, keresztre vele!” ²²Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszat
tett? Semmi vétket sem találok benne, amiért halálbüntetést érdemelne. Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom.” ²³De azok nem tágítottak és hangos kiáltozással követelték, hogy feszítse keresztre. Lármájuk egyre erősödött. ²⁴Pilátus erre úgy döntött, hogy eleget tesz követelésüknek. ²⁵Szabadon bocsátotta azt, aki lázadás, fölkelés és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

A keresztút.

²⁶Miközben elvezették, megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. ²⁷Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta. ²⁸Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt. ²⁹Jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: boldogok a magtalanok és az asszonyok, akik nem szültek és nem szoptattak! ³⁰Akkor majd azt kiáltják a hegyeknek: szakadjatok ránk! És a domboknak: takarjatok el! ³¹Ha így tesznek a zöldellő fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak?” ³²Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt is.

Jézust keresztre feszítik.

³³Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették. Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. ³⁴Jézus akkor fölkiáltott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.” Azok pedig sorshúzással megosztoztak ruháin. ³⁵A nép bámészkodva állt ott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak. „Másokat megszabadított, mondták, szabadítsa meg most önmagát, ha ő a Messiás, az Isten kiválasztottja.” ³⁶A katonák is elébe állva gúnyolták és ecettel kínálták. ³⁷„Ha te vagy a zsidók királya, mondták, szabadítsd meg magadat.” ³⁸Feje fölé egy görög, latin és héber nyelven írt táblát tettek: „Ez a zsidók királya.” ³⁹Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” ⁴⁰A másik ellenben feddő szavakkal rászólt: „Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded? ⁴¹Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat sem tett.” ⁴²Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal.” ⁴³Erre ő így felelt: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.”

Jézus halála.

⁴⁴A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. ⁴⁵A Nap elsötétedett és a templom függönye középen kettéhasadt. ⁴⁶Jézus akkor hangosan fölkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét. ⁴⁷A történtek láttára a százados Istent magasztalva mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.” ⁴⁸Az egész tömeg, amely ott volt e jelenetnél és szemtanúja volt a történteknek, mellét verve ment haza. ⁴⁹Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték el, távolabb állva szemlélték mindezt.

Jézust sírba helyezik.

⁵⁰Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz ember, aki Arimateából, Júdea egy városából származott, és maga is várta Isten országát. ⁵¹Ez nem értett egyet határozatukkal és eljárásukkal. ⁵²Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. ⁵³Aztán levette a keresztről, lepelbe takarta és egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit sem temettek. ⁵⁴Készület napja volt és már égtek a szombati fények. ⁵⁵Vele mentek a Galileából jött asszonyok is, hogy lássák a sírt, s hogy hogyan temetik el testét. ⁵⁶Hazatértükben illatszereket és illatos olajat vásároltak. A szombatot azonban a törvény szerint nyugalomban töltötték.

KNB SZIT STL BD RUF KG