János születése.
57Elérkezett Erzsébet szülésének ideje. Fiúgyermeket szült. 58Amikor szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki. 59A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. 60De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” 61Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.” 62Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. 63Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. 64Neki pedig megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve: szólni kezdett és magasztalta Istent. 65Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat és Júdeában, az egész hegyvidéken, erről az eseményről beszéltek. 66Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr volt vele.”