Keresés a Bibliában

Jézus szenvedése, halála, és föltámadása

A lábmosás.

13 1Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához. Ekkor adta övéinek, akiket mindvégig szeretett és a világban hagyott, szeretetének legnagyobb jelét. 2A vacsora alkalmával történt. Az ördög már szívébe sugallta karióti Júdásnak, Simon fiának, hogy elárulja őt. 3Jézus annak tudatában, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött és Istenhez megy, 4fölkelt a vacsorától, levetette felsőruháját, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. 5Aztán vizet öntött egy mosdótálba és mosni kezdte tanítványainak lábát, majd a derekára kötött kendővel megtörölte. 6Mikor Simon Péterhez ért, Péter tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” 7Jézus így felelt: „Most nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” 8Ám Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat meg nem mosod soha!” „Ha meg nem moslak, felelte Jézus, nem vagy közösségben velem.” 9„Uram, kiáltott Péter, akkor ne csak lábamat, hanem kezemet és fejemet is.” 10Jézus így szólt: „Aki megfürdött, annak csak lábát kell megmosni, akkor egészen tiszta lesz. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” 11Tudta ugyanis, ki árulja el, ezért mondta: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.”

A lábmosás tanulsága.

12Miután megmosta lábukat, fölvette felsőruháját és újra leült. 13Azután így szólt: „Megértettétek, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek, az vagyok. 14Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. 15Példát adtam nektek: amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. 16Bizony, bizony mondom nektek: nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött kűldőjénél. 17Boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így tesztek. 18Nem mindnyájatokról mondom ezt: ismerem
azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az Írásnak: „Ki megosztotta kenyerem,
sarkát emelte ellenem.” 19Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek rólam, hogy én vagyok. 20Bizony, bizony mondom nektek: aki befogadja, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.”

Az áruló eltávozik.

21E szavak után Jézus mélyen megrendült lelkében, és kijelentette: „Bizony, bizony mondom nektek: közületek egy elárul engem.” 22A tanítványok erre összenéztek, mert nem tudták, hogy melyikükről mondja. 23Tanítványai közül egyik, akit szeretett Jézus, ott nyugodott Jézus keblén 24Simon Péter intett neki és kérte: „Kérdezd meg, kiről beszél?” 25Az Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram, ki az?” 26Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. 27A falat után mindjárt belé szállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott: „Tedd meg hamarosan, amit tenni akarsz!” 28Az asztaltársak közül senki nem értette, miért mondta ezt neki. 29Mivel Júdásnál volt a pénz, némelyik azt gondolta, hogy Jézus megbízta: „Vedd meg az ünnepre, ami szükséges,” vagy pedig, hogy adjon valamit a szegényeknek. 30Miután átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.

KNB SZIT STL BD RUF KG