Az apostolokat újabb üldözés éri.

¹⁷De a főpapot és környezetét – vagyis a szadduceusok pártját – féltékenység fogta el. ¹⁸Lefogatták tehát az apostolokat és nyilvános börtönbe vetették őket. ¹⁹Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket és így szólt hozzájuk: ²⁰„Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a népnek a templomban az erről az életről szóló tanítást!” ²¹Hallgattak rá, s virradatkor bementek a templomba és prédikálni kezdtek. Mikor a főpap és kísérete megérkezett, összehívták a főtanácsot – vagyis a zsidó nép összes véneit – és üzentek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. ²²De mikor a szolgák odaértek (és kinyitották) a börtönt, nem lelték őket. Visszatértek tehát és jelentették: ²³„A börtönt ugyan gondosan zárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtó előtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk.” ²⁴A templomőrség parancsnoka és a főpapok a hír hallatára nem tudták elképzelni, mi történhetett. ²⁵Egyszer csak beállított valaki s hírül hozta nekik: „Azok a férfiak, akiket ti börtönbe vetettetek, a templomban vannak és tanítják a népet.” ²⁶Erre a parancsnok szolgáival együtt elment és elhozta őket. Erőszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad ellenük. ²⁷Elővezették tehát őket és a főtanács elé állították. Majd a főpap kérdőre vonta őket: ²⁸„Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok róla, és mégis egész Jeruzsálemet elárasztottátok tanításotokkal, s ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.” ²⁹De Péter és a többi apostol így válaszolt: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek! ³⁰Atyáink Istene föltámasztotta Jézust, akit ti a keresztfára feszítve meggyilkoltatok. ³¹Isten jobbja Fejedelemmé és Üdvözítővé emelte őt, hogy megtérítse Izraelt és megbocsássa bűneit. ³²Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.” ³³A hallgatóság erre olyan haragra lobbant, hogy arra gondoltak, megölik őket.

KNB SZIT STL BD RUF KG