¹³Amikor látták Péter és János bátor szókimondását, s megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, meglepődtek. Fölismerték, hogy Jézus kíséretébe tartoztak. ¹⁴Mivel azonban a meggyógyított embert is mellettük látták, semmi ellenvetést sem tehettek. ¹⁵Kiküldték hát őket a gyűlésteremből, s aztán így tanakodtak: ¹⁶„Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hiszen Jeruzsálem minden lakója tudja s nem is tagadhatjuk, hogy nyilvánvaló csoda történt általuk. ¹⁷De hogy még inkább el ne terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se erről az emberről.” ¹⁸Ezután behívatták őket s megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. ¹⁹Erre Péter és János így válaszolt: „Magatok ítéljétek meg, Isten előtt helyes volna-e inkább rátok hallgatni, mint az Istenre? ²⁰Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk!” ²¹Erre újabb fenyegetések közt a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette ugyanis Istent a megtörtént esemény miatt, ²²hiszen több, mint negyvenéves volt az az ember, akivel ez a csodás gyógyulás történt.

A hívek hálaadása és áldozatos élete.

²³Kiszabadulásuk után övéikhez mentek és hírül vitték, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének. ²⁴Ennek hallatára azok egy szívvel-lélekkel fölfohászkodtak Istenhez ezekkel a szavakkal: „Urunk, te alkottad az eget és a földet, meg a tengert s mindazt ami bennük van. ²⁵Te így szóltál a Szentlélek által Dávid szolgád ajkával: Miért, hogy a nemzetek háborognak?
Hívságokon a népek miért agyarkodnak? ²⁶Fölkelnek a földnek királyai,
az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen
a fejedelmek összetanakodnak. ²⁷Valóban e városban egybegyűltek fölkent szent szolgád, Jézus ellen, Heródes és Poncius Pilátus a pogány nemzetekkel és Izrael népével, ²⁸hogy végrehajtsák, aminek megtörténtét hathatós akaratod elhatározta. ²⁹Most tehát Urunk, tekints fenyegetőzésünkre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bizalommal hirdessék igédet. ³⁰Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus által.” ³¹Amint így imádkoztak, megrendült a hely, ahol
egybegyűltek. Mindnyájan elteltek Szentlélekkel és bátor bizalommal hirdették az Isten igéjét. ³²A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt. ³³Az apostolok pedig nagy hatással tettek tanúságot az Úr Jézus (Krisztus) föltámadásáról, és nagy kegyelem munkálkodott mindnyájukban. ³⁴Nem is akadt köztük szűkölködő, mert azok, akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták és az apostolok lába elé tették. ³⁵Ebből aztán mindenkinek adtak kinek-kinek szükségéhez mérten. ³⁶József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás nevet kapta – ez annyit jelent, mint a vigasztalás fia – ³⁷eladta a birtokában lévő szántóföldet, fogta az árát és az apostolok lába elé tette.

KNB SZIT STL BD RUF KG