10Erre nézve tanácsot adok nektek, mert hasznotokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem magatokévá is tettétek az ügyet. 11Most tehát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat, tehetségtekhez mérten, tettben valósuljon meg. 12Ha tehát készséges az akarat, jótékonysága attól függ, amije van, nem attól, amije nincs. 13Nem úgy, hogy mások megszabaduljanak nyomorúságuktól, ti meg bajba jussatok, hanem egyenlő mérték szerint. 14Most az ő szükségletüket a ti bőségtek fedezi, hogy majd az ő bőségük a ti szükségteket szolgálja, s meglegyen az egyenlőség. 15Az Írás is azt mondja: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött.”
Titusznak és társainak ajánlása.
16Hála legyen Istennek, aki Titusz szívébe ugyanezt a buzgóságot öntötte irántatok, 17mert elfogadta a fölszólítást, sőt, mivel buzgalma még nagyobb volt, önszántából utazott el hozzátok. 18Vele küldjük azt a testvért is, akit az evangélium hirdetéséért minden egyházban dicsérnek. 19De nemcsak dicsérik, hanem kísérőnkül is rendelték az egyházak a jótékonyság művében, amelyet az Úr dicsőségére, saját akaratunkból vállaltunk. 20El akarjuk kerülni, hogy valaki megrágalmazzon a bőséges adomány miatt, amely gondunkra van bízva. 21Gondunk van ugyanis a becsületre, nemcsak Isten, hanem az emberek előtt is. 22Velük küldtük azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sokféle dologban gyakran kipróbáltuk, s aki most irántatok való nagy bizalmában még sokkal buzgóbb. 23Ami Tituszt illeti, ő kísérőm, nálatok pedig munkatársam; ami a testvéreket illeti, ők az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége. 24Mutassátok meg irántuk érzett szereteteteket s bizonyítsátok be az egyházak színe előtt, hogy a veletek való dicsekvésem helytálló.