Végső intelem és az örök dicsőség reménye.
5 1A közöttetek élő elöljárókat, mint magam is elöljáró, Krisztus szenvedésének tanúja és egyben a jövőben föltáruló dicsőségének is részese, 2kérem, legeltessétek Isten rátok bízott nyáját: viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem önként, Istenhez híven; ne haszonlesésből, hanem odaadással; 3ne zsarnokoskodva a választottak fölött, hanem mint a nyájnak mintaképei (jó szívvel).