Az utolsó vacsora ünneplése.

¹⁷A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérhetlek meg titeket, mert összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál. ¹⁸Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás van köztetek. Ezt részben el is hiszem. ¹⁹Kell is, hogy szakadás legyen köztetek, hogy a megbízhatók kiváljanak közületek. ²⁰Mikor ugyanis egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése, ²¹mert étkezés közben ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl. ²²Hát nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy semmibe sem veszitek az Isten egyházát és megszégyenítitek a szegény sorsúakat? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek. ²³Az Úrtól kaptam ugyanis, amit közöltem veletek: az Úr Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, ²⁴hálát adott, megtörte és így szólt: „(Vegyétek és egyétek), ez az én testem, melyet értetek (adok). Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” ²⁵Ugyanígy vacsora után (fogta) a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” ²⁶Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, s e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. ²⁷Ezért, aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. ²⁸Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből, és igyék a kehelyből, ²⁹mert aki (méltatlanul) eszik és iszik, anélkül hogy megkülönböztetné (az Úr) testét, tulajdon ítéletét eszi és issza.

KNB SZIT STL BD RUF KG