Találatok a szövegben 121 találat

Teremtés könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 47 ¹⁷József ezt válaszolta: „Adjátok ide állataitokat, akkor ha nincs pénzetek, állataitok ellenében adok nektek kenyeret.” Erre elhozták állataikat Józsefhez. József pedig kenyeret adott nekik a lovakért, juhokért, barmokért és szamarakért. Így látta el őket egy évig kenyérrel az egész állatállomány fejében. ⁵Jákob és fiai Egyiptomba mentek Józsefhez. Amikor a fáraó, Egyiptom királya meghallotta, így szólt Józsefhez: „Apád és testvéreid eljöttek hozzád. ¹József elment, és jelentette a fáraónak: „Atyám és testvéreim megérkeztek juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal Kánaán földjéről, s Gósen földjén vannak.” ⁵A fáraó így válaszolt Józsefnek: ⁷József bevezette és bemutatta atyját a fáraónak. ¹¹József pedig letelepítette atyját és testvéreit, birtokot adott nekik Egyiptom földjén, mégpedig az ország legjobb részén, Ramszesz vidékén, ahogy a fáraó megparancsolta. ¹²József ellátta atyját és testvéreit és atyjának egész családját kenyérrel, gyermekeik száma szerint. ¹³József intézkedései. ¹⁴József a gabona eladásával minden pénzt megszerzett és beszolgáltatott a fáraó kincstárába, ami Egyiptom földjén és Kánaán földjén volt. ¹⁵Amikor aztán Egyiptomban és Kánaánban elfogyott a pénz, egész Egyiptom Józsefhez tódult ²⁰József megvásárolta az egyiptomiak minden szántóföldjét a fáraó számára. Az egyiptomiak ugyanis eladták minden földjüket, mivel az éhínség súlyosan rájuk nehezedett. Így az egész ország a fáraó birtoka lett. ²³József ezt mondta a népnek: „Nézzétek, én ma benneteket és a földeteket megvettelek a fáraó számára. Itt a vetőmag, vessétek be a földet. ²⁶József tehát rendeletet hozott, ami mai napig terheli a földbirtokot Egyiptomban, hogy az ötödrészt be kell szolgáltatni a fáraónak. Csak a papok földje nem került a fáraó birtokába. ²⁹Amikor Izrael halála közeledett, hívatta a fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: „Ha van benned szeretet irántam, tedd kezedet csípőm alá, hogy jóságot és hűséget tanúsítasz irányomban, s nem temetsz el Egyiptomban.
• 37 ²József és testvérei. IV. JÓZSEF TÖRTÉNETE Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. ²³Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, ²⁸Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet. ³Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki. ⁵Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek. ¹²Józsefet eladják. ¹³Izrael ezt mondta Józsefnek: „Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk.” „Készen vagyok” – felelte. ¹⁷A férfi így válaszolt: „Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba.” József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket. ²⁹Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját, ³³Amikor az meglátta, felkiáltott: „Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!”
• 39 ⁶Tehát egész vagyonát rábízta Józsefre, s nem törődött semmivel, csak az étellel, amit evett. József amellett szép külsejű és szép arcú volt. ¹József Egyiptomban. Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, Potifár, a fáraó egyik tisztviselője, a testőrség parancsnoka, egy egyiptomi ember vásárolta meg az izmaelitáktól, akik odavitték. ²De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt. ⁴azért József kegyelmet talált szemében: neki kellett őt kiszolgálnia. Azután házának intézőjévé tette és egész vagyonát rábízta. ⁵Attól az időtől kezdve, hogy vagyonának intézőjévé tette, az Úr József miatt megáldotta az egyiptomi házát. Az Úr áldása volt mindenen, ami a házban és a mezőn az övé volt. ⁷A történtek után urának felesége szemet vetett Józsefre, és így szólt hozzá: „Hálj velem!” ¹⁰Jóllehet naponta csábította Józsefet, az nem hallgatott rá, hogy vele háljon és hozzá adja magát. ²⁰Ura elfogatta Józsefet, s abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték. Ott maradt a börtönben. ²¹De az Úr Józseffel volt, és irgalmat gyakorolt vele. Feléje fordította a börtönfelügyelő jóindulatát. ²²A felügyelő rábízta Józsefre az összes foglyot, aki csak a börtönben volt. Ami ott történt, annak az ő rendelkezése szerint kellett végbemenni.
• 41 ⁴⁵A fáraó a Cofnát-Paneach nevet adta Józsefnek és feleségül adta neki Asznátot, Poti-Ferásznak, az oni papnak a lányát. Azután József bejárta Egyiptomot. ⁴⁶József 30 éves volt, amikor Egyiptom királya, a fáraó előtt állt. József eltávozott a fáraótól és bejárta Egyiptom egész földjét. ¹⁴A fáraó erre elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a börtönből, s miután megnyiratkozott és ruhát váltott, elindult a fáraóhoz. ¹⁵A fáraó ezt mondta Józsefnek: „Álmot láttam, és senki sem tudja megfejteni. De hallottam rólad, hogy neked elég hallani az álmot, és meg tudod fejteni.” ¹⁶József így felelt a fáraónak: „Én nem tudok semmit, de Isten kinyilvánítja a fáraónak a jó hírt.” ¹⁷A fáraó tehát ezt mondta Józsefnek: „Álmomban a Nílus partján álltam. ²⁵József így válaszolt a fáraónak: „A fáraó álmai ugyanazok. Isten tudtára adta a fáraónak, amit tenni akar. ³⁷József kitüntetése. ³⁹Azután a fáraó így szólt Józsefhez: „Mivel Isten mindezt tudtodra adta, azért nincs senki, aki olyan okos és bölcs volna, mint te. ⁴¹A fáraó még ezt mondta Józsefnek: „Ezennel Egyiptom egész földje fölé rendellek.” ⁴²Azután a fáraó levette pecsétgyűrűjét az ujjáról és József ujjára húzta, bíbor ruhába öltöztette, és aranyláncot akasztott a nyakába. ⁴⁴A fáraó még így szólt Józsefhez: „Én vagyok a fáraó. Akaratod ellenére senki ne mozdítsa kezét és lábát Egyiptom földjén.” ⁴⁹József tehát felhalmozta a gabonát, mint a tenger fövényét, olyan tömegben, hogy le is mondott a megméréséről. Nem is lehetett megmérni. ⁵⁰Mielőtt kitört az éhínség, Józsefnek két fia született. Asznát, az oni papnak, Poti-Ferásznak a lánya szülte neki. ⁵¹József az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mert – úgymond – „Isten elfeledtette velem minden nyomorúságomat és atyám egész házát.” ⁵⁴megkezdődött a hét ínséges esztendő, ahogy József előre megmondta. Éhínség tört ki minden országban, csak Egyiptom egész földjén volt kenyér. ⁵⁵Amikor azonban Egyiptom egész földje is éhezni kezdett, a nép a fáraóhoz kiáltott kenyérért. A fáraó minden egyiptominak ezt felelte: „Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond.” ⁵⁶Amikor tehát az éhínség egész Egyiptomra rátört, József megnyitotta a gabonacsűröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az ínség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén. ⁵⁷Mindenki Egyiptomba jött, hogy gabonát vásároljon Józseftől, mivel az egész világon nyomasztó éhínség uralkodott.
• 42 ⁶József volt az úr az országban: ő adott el gabonát az egész népnek. Amikor József bátyjai megérkeztek, földig meghajoltak előtte. ¹József találkozása testvéreivel. ³József tíz testvére le is ment Egyiptomba gabonát vásárolni. ⁴Benjamint azonban, József öccsét, Jákob nem küldte el bátyjaival, mert – úgymond – valami szerencsétlenség érhetné. ⁷József meglátta testvéreit, fölismerte őket, de úgy viselkedett velük, mint az idegenekkel, keményen rájuk szólt és megkérdezte: „Honnét jöttök?” „Kánaán földjéről – felelték –, hogy gabonát vásároljunk.” ⁸József fölismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg őt. ⁹József ekkor visszagondolt álmaira, amelyek róluk szóltak. Ezt mondta nekik: „Kémek vagytok, s csak azért jöttetek, hogy kikémleljétek az ország gyenge részeit.” ¹⁴József ezt felelte: „Mégis úgy van, ahogy én mondtam: kémek vagytok. A fáraó életére! Próbára kell tenni benneteket! ²³Nem tudták, hogy József érti őket, mivel tolmács közvetített közöttük. ²⁵József parancsot adott, hogy töltsék meg zsákjukat gabonával, a pénzt tegyék mindegyiknek a takarmányos zsákjába és adjanak nekik élelmet az útra. Így is tettek. ³⁶Atyjuk, Jákob így szólt hozzájuk: „Megfosztotok gyermekeimtől: József nincs többé, Simeon nincs többé, és most Benjamint is el akarjátok venni. Ránk kellett törnie mindezeknek.”
• 43 ¹⁷Az ember úgy tett, ahogy József megparancsolta. Az ember József házába vezette a férfiakat. ¹⁵Találkozás Józseffel. A férfiak ezután fogták az ajándékokat, s magukhoz vették a kétszeres pénzt, továbbá Benjamint, és elindultak. Lementek Egyiptomba és József elé járultak. ¹⁶Amikor József meglátta köztük Benjamint, megparancsolta háza gondnokának: „Vezesd a férfiakat házamba, vágass le egy állatot és készítsd el, mivel a férfiak délben nálam ebédelnek.” ¹⁸A férfiak azonban féltek, mivel József házába vezették őket. Így gondolkoztak: „Bizonyára a pénz miatt visznek oda, amit előző alkalommal a zsákunkban találtunk. El akarnak fogni, hogy szamarainkkal együtt rabszolgává tegyenek bennünket.” ¹⁹Ezért József intézőjéhez léptek, a ház bejárata előtt megszólították, ²⁴majd József házába vezette a férfiakat, vizet adott nekik, hogy mossák meg a lábukat, és szamaraikat is ellátta takarmánnyal. ²⁵Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön. Hallották ugyanis, hogy ott fognak ebédelni. ²⁶Amikor József belépett a házba, átadták neki az ajándékot, amit hoztak és földig hajoltak előtte. ³⁰Erre József elsietett, mert testvérének láttára mélyen megrendült lelkében, és ki kellett sírnia magát. Bement a belső szobába és ott kisírta magát.
• 45 ¹József megismerteti magát. Ekkor József a körülötte állók előtt nem tudta tovább visszatartani magát. Rájuk kiáltott: „Menjetek ki mindnyájan!” Így senki sem volt nála, amikor József fölfedte magát testvérei előtt. ³József így szólt testvéreihez: „József vagyok! Él-e még atyám?” De testvérei nem tudtak felelni neki, annyira meglepődtek, ahogy ráismertek. ⁴József így szólt hozzájuk: „Gyertek hát közelebb hozzám!” Mikor közelebb mentek, ezt mondta: „József vagyok! A testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. ²⁷Mikor azonban mindent elbeszéltek, amit József mondott és látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvitesse, akkor ismét élet szállt atyjukba. ⁹Sietve térjetek hát vissza atyánkhoz és mondjátok neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten engem Egyiptom egész földjének urává tett. ¹⁶A hír eljutott a fáraó palotájába is: „eljöttek József testvérei”. A fáraó és szolgái örültek neki. ¹⁷A fáraó így szólt Józsefhez: „Mondd meg testvéreidnek, hogy ezt tegyétek: Málházzátok fel állataitokat és menjetek Kánaán földjére. ²¹Izrael fiai így is tettek. József a fáraó parancsára szekereket adott nekik és élelemmel is ellátta őket az útra. ²⁶Hírül hozták neki: „József él, ő parancsol Egyiptom egész földjén.” De a szíve hideg maradt, mivel nem hitt nekik.
• 50 ¹⁵József további története. József testvérei atyjuk halála után féltek, és így szóltak: „Mi lesz, ha József ellenségesen viselkedik velünk szemben és megtorolja mind a rosszat, amit tettünk vele?” ¹⁷hogy mondjátok Józsefnek: bocsásd meg testvéreid vétkét és bűnét, a rosszat, amit veled tettek. Tehát bocsásd meg atyád Istene szolgáinak vétkét.” József sírt az üzenet hallatára. ²²József Egyiptomban maradt: ő és atyja házanépe. József 110 esztendős lett. ²³József meglátta Efraim dédunokáit, Manassze fiának, Machirnak a fiai is József térdén születtek. ¹József ráborult atyjára, sírt fölötte és megcsókolta. ²Azután József megparancsolta a szolgálatában álló orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját. Az orvosok bebalzsamozták Izraelt, ⁴A gyászidő leteltével József így szólt a fáraó környezetéhez: „Ha kegyelmet találtam szemetekben, szóljatok érdekemben a fáraónál. ⁷József tehát elment, hogy eltemesse atyját, vele mentek a fáraó szolgái, házának tisztviselői, Egyiptom földjének minden méltósága, ⁸továbbá József minden hozzátartozója, testvérei és atyjának egész belső személyzete. Csak a gyermekeket, a juhokat és marhákat hagyták hátra Gósen földjén. ¹⁴Azután József ismét visszatért Egyiptomba: ő, a testvérei és mindazok, akik eljöttek vele atyja temetésére. ¹⁶Ezért elküldtek Józsefhez és ezt üzenték: „Atyád halála előtt meghagyta nekünk, ¹⁸Azután testvérei maguk mentek Józsefhez, leborultak előtte és így szóltak: „Nézd, szolgáid vagyunk.” ¹⁹De József így beszélt hozzájuk: „Ne féljetek! Vajon Isten helyettese vagyok én? ²⁴József meghagyta testvéreinek: „Én meghalok. Isten majd meglátogat benneteket és visszavezet ebből az országból arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel megígért.” ²⁶József 110 éves korában halt meg. Bebalzsamozták és Egyiptomban koporsóba helyezték.
• 30 ²⁴Ezért Józsefnek nevezte, s közben ezt mondta: „Az Úr adjon még egy fiút hozzá.” ²⁵Miután Ráchel megszülte Józsefet, Jákob így szólt Lábánhoz: „Bocsáss el, hogy hazámba, földemre költözzem.
• 33 ²A szolgálókat gyermekeivel az élre állította, utána Leát gyermekeivel, és végül Ráchelt Józseffel. ⁷Utánuk odament Lea a gyermekeivel és meghajolt. Végül Ráchel lépett elő Józseffel, és meghajtotta magát.
• 35 ²⁴Ráchel fiai: József és Benjamin.
• 40 ³és börtönbe vetette őket a testőrség parancsnokának házában, oda, ahol Józsefet is fogva tartották. ⁴A testőrség parancsnoka Józsefet bízta meg szolgálatukkal. Egy ideig börtönben voltak. ⁶József másnap reggel a börtönbe ment, s látta, hogy le vannak törve. ⁸„Álmot láttunk – felelték azok –, és nincs itt senki, aki megfejtené.” József ezt mondta: „Az álom megfejtése nemde Isten dolga? De azért mondjátok el!” ⁹A főpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek e szavakkal: „Álmomban egy szőlőtőkét láttam magam előtt. ¹²József azt felelte, hogy ez a jelentése: „A három vessző három napot jelent. ¹⁶A fősütőmester látta, hogy kedvező magyarázatot adott, ezért így szólt Józsefhez: „Álmomban olyan volt, mintha a fejemen három kosarat vittem volna finom süteménnyel. ¹⁸József feleletül így szólt: „A megfejtés ez: a három kosár három napot jelent. ²²A fősütőmestert pedig felakasztatta, ahogy József az álmot értelmezte. ²³A főpohárnok azonban nem gondolt többé Józsefre, hanem elfelejtette.
• 44 ¹József pohara Benjamin zsákjában. József azután megparancsolta háza gondnokának: „Töltsd meg az emberek zsákját annyi gabonával, amennyi beléjük fér, s mindegyiknek a pénzét tedd vissza felülre a zsákba. ²Ezüstpoharamat pedig tedd a legfiatalabbnak a zsákjába felülre, a gabonáért járó pénzzel együtt.” Az úgy tett, ahogy József parancsolta. ⁴Alig hagyták el a várost és még nem mentek messzire, amikor József így szólt háza gondnokához: „Rajta, siess azok után az emberek után. Ha utoléred őket, mondd nekik, hogy miért viszonozták a jót rosszal? Miért loptátok el ezüstpoharamat? ¹⁴Amikor Júda és testvérei József házához értek, ő még otthon volt. Leborultak előtte a földre. ¹⁵József megkérdezte tőlük: „Mit tettetek? Nem vettétek észre, hogy egy olyan ember, mint én, jövendölni is tud?”
• 46 ⁴és magam is lemegyek veled Egyiptomba, majd ismét fölvezetlek ide. József fogja le majd a szemedet!” ¹⁹Ráchelnek, Jákob feleségének fiai voltak: József és Benjamin. ²⁰Józsefnek Egyiptom földjén Manassze és Efraim született. Asznát, Poti-Ferasznak, az oni papnak a leánya szülte neki őket. ²⁷Józsefnek két fia volt, akik Egyiptomban születtek. A Jákob házából való lelkek száma, akik Egyiptomba mentek, hetvenet tett ki. ²⁸József fogadja atyját. (Izrael) előre küldte Júdát Józsefhez, hogy jöjjön eléje Gósenbe. Mikor megérkeztek Gósenbe, ²⁹József szekerekbe fogatott és atyja elé ment Gósenbe. Amikor az megjelent előtte, a nyakába borult és sokáig sírt ott. ³⁰Aztán Izrael ezt mondta Józsefnek: „Most már szívesen halok meg, mert láttam arcodat és tudom, hogy még élsz.” ³¹József pedig így szólt testvéreihez és atyja családjához: „Fölmegyek, hírt viszek a fáraónak és jelentem neki: Testvéreim és atyám családja, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám.
• 48 ¹József két fia. A történtek után hírül vitték Józsefnek: „Nézd, atyád beteg.” Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot. ²Mikor Jákobnak jelentették: „Íme, a fiad, József jön hozzád” –, összeszedte erejét és felült ágyában. ³Jákob ezt mondta Józsefnek: „A mindenható Isten megjelent nekem Luszban, Kánaán földjén. ⁸Mikor Izrael meglátta József két fiát, megkérdezte: „Kik ezek?” ⁹József így válaszolt atyjának: „Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott.” Erre azt mondta: „Hozd ide őket, rájuk adom áldásomat.” ¹¹majd így szólt Izrael Józsefhez: „Nem hittem volna, hogy viszontlátlak, de Isten még azt is megengedte, hogy utódaidat is lássam.” ¹²Erre József elhúzta őket a térdétől, és arccal a földre borult. ¹⁵Azután e szavakkal áldotta meg Józsefet: „Isten, akinek színe előtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig, ¹⁷Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejéről és Manassze fejére helyezze. ²¹Azután Izrael így szólt Józsefhez: „Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket atyáitok földjére.
• 49 ²²József fiatal gyümölcsfa a forrás mellett, ágai felnyúlnak a falak fölé. ²⁶a kalász és a virág áldásának bőségével, az örök hegyek, az ősi halmok áldásának bőségével. Ez mind szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére.

Második Törvénykönyv (Szent István Társulati Biblia)

• 31 ¹⁴Aztán így szólt az Úr Mózeshez: „Nézd, napjaid a halál felé hajlanak. Hívasd Józsuét, s menjen be a megnyilatkozás sátorába, hogy kiadhassam neki parancsaimat!” Mózes és Józsue tehát beléptek a megnyilatkozás sátorába. ¹Józsue küldetése. ³Az Úr, a te Istened maga fog előtted vonulni, ő fogja ezeket a népeket előtted megsemmisíteni, hogy örökükbe léphess. Józsue fog éleden haladni, amint az Úr mondta. ⁷Aztán Mózes maga elé hívatta Józsuét, s egész Izrael jelenlétében így szólt hozzá: „Légy bátor és erős! Mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, amelyre az Úr megesküdött atyáiknak, hogy nekik adja, s te osztod szét köztük örökségképpen. ²³Aztán megparancsolta Józsuénak, Nun fiának e szavakkal: „Légy bátor és erős! Mert neked kell bevezetned Izrael fiait abba az országba, amelyet esküvel ígértem nekik, s én veled leszek!”
• 1 ³⁸Józsue, Nun fia, aki mindig szolgálatodra van, csak ő jut el oda. Bátorítsd, mert neki kell majd Izrael számára meghódítania.
• 3 ²¹Aztán Józsuénak meghagytam a következőket: „Szemeddel láttad, mit tett az Úr, a ti Istenetek ezzel a két királlyal. Ugyanígy fog bánni az Úr minden király országával odaát is, ahova majd vonulsz. ²⁸De a Jordánon nem kelsz át! Adj parancsot Józsuénak, bátorítsd; és önts bele erőt. Mert ő fog a nép élén bevonulni, és ő osztja majd fel a földet, amelyet majd látsz.”
• 27 ¹²„Mihelyt átkeltek a Jordánon, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár, József és Benjamin sorakozzál fel Gerizim hegyén a népet megáldani;
• 32 ⁴⁴Mózes tehát ment, s hangosan előadta a népnek ennek az éneknek minden szavát, ő és Józsue, Nun fia.
• 33 ¹³Józsefről így beszélt: „Földjét áldja meg az Úr! Fönt az ég harmatának legjava, és lent a tenger árja, a legjava annak, amit a nap érlel, ¹⁶a legjava a földnek és termésének, s annak tetszése, aki a csipkebokorban lakik, szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére!
• 34 ⁹Józsuét, Nun fiát azonban eltöltötte a bölcsesség lelke, mivel Mózes rátette kezét és Izrael fiai engedelmeskedtek neki – úgy tettek, amint az Úr Mózesnek parancsolta. ¹²BEVEZETÉS JÓZSUE KÖNYVÉHEZ

Józsue könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 4 ⁸Izrael fiai úgy tettek, ahogy Józsue parancsolta. Fölemeltek a Jordán közepéből tizenkét követ Izrael fiai törzseinek száma szerint, amint az Úr Józsuénak parancsolta, és az éjszakai táborhelyre vitték, s ott letették. ¹⁰A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén álltak, míg minden le nem zajlott, amit az Úr parancsára Józsue a népnek mondott, egészen aszerint, ahogy Mózes meghagyta Józsuénak, s a nép sietve átkelt. ¹Amikor az egész nép átkelt a Jordánon, az Úr így szólt Józsuéhoz: ⁴Józsue magához hívatta a tizenkét férfit, akit Izrael fiai közül kijelöltetett, mindegyik törzsből egyet, ⁹Majd Józsue a Jordán közepébe is állított tizenkét követ, arra a helyre, ahol a papok lába állt, akik a szövetség ládáját vitték; még ma is ott találni őket. ¹⁴Azon a napon az Úr naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében; úgy tisztelte (egész Izrael), ahogy Mózest tisztelte, egész életében. ¹⁵Az Úr így szólt Józsuéhoz: ¹⁷S Józsue megparancsolta a papoknak: „Gyertek föl a Jordánból!” ²⁰Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból kiemeltek, Józsue Gilgalban állította fel.
• 5 ¹³Józsue látomása. Amikor Józsue Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét és látott egy embert: előtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsue odament hozzá és megkérdezte tőle: „Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?” ²Abban az időben így szólt az Úr Józsuéhoz: „Csinálj magadnak kőből kést, s újra metéld körül Izrael fiait!” ³Józsue csinált magának kőből kést, és körülmetélte Izrael fiait a Fitymák dombján. ⁴Ez az oka annak, hogy Józsue körülmetélte őket: Azok a férfinemen levők, akik fegyverhordozó korban kivonultak Egyiptomból, az Egyiptomból való kivonulás után mind meghaltak útközben a pusztán. ⁷Fiaikat állította a helyükbe, s ezeket metélte körül Józsue; mert körülmetéletlenek voltak, mivel útközben nem lehetett körülmetélni őket. ⁹S az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát.” S annak a helynek Gilgal lett a neve, mind a mai napig. ¹⁴Azt felelte: „Nem, hanem az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem…” Józsue arcra borult előtte a földön, hódolt előtte és megkérdezte: „Mit parancsol az én Uram szolgájának?” ¹⁵Az Úr seregének vezére azt válaszolta: „Vedd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állasz, szent.” Józsue megtette.
• 6 ²⁵Ráchábot, a rossz hírű nőt azonban, valamint apjának házát, s azokat, akik hozzá tartoztak, Józsue mind megkímélte. Izrael körében él mind a mai napig, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket Józsue küldött Jerikót kikémlelni. ²Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Nézd, kezedbe adom Jerikót és királyát. Harcosaitok, ⁶Józsue, Nun fia, hívatta a papokat, s azt mondta nekik: [„Fogjátok a szövetség ládáját, s hét pap vigyen hét szarukürtöt az Úr ládája előtt”]. ⁸[Így történt, aszerint a parancs szerint, amelyet Józsue adott a népnek.] A hét pap, aki a hét szarukürtöt vitte, az Úr előtt haladt és fújta a harsonákat. Az Úr szövetségének ládája következett utánuk. Az előhad a papok előtt menetelt, ¹⁰A népnek ezt a parancsot adta Józsue: „Ne kiáltsatok, s ne hallassátok a hangotokat [egyetlen szó se jöjjön ki a szátokon], addig a napig, míg azt nem mondom: Törjetek ki csatakiáltásban! Akkor harsogjatok!” ¹¹Józsue körülvitte az Úr ládáját [egyszer] a város körül, azután visszatértek a táborba, s az éjszakát a táborban töltötték. ¹²Józsue kora reggel fölkelt, s a papok fogták az Úr ládáját. ¹⁶A hetedik alkalommal a papok megfújták a harsonákat, Józsue pedig így szólt a néphez: „Törjetek ki csatakiáltásban! Mert az Úr nektek adta a várost. ²²Józsue így szólt ahhoz a két emberhez, aki az országot kikémlelte: „Menjetek be a szajha házába, s hozzátok elő azt az asszonyt azokkal egyetemben, akik hozzá tartoznak, amint megesküdtetek neki.” ²⁶Abban az időben Józsue ezt az esküt tétette az Úr színe előtt: Átkozott, aki belefog, hogy újjáépítse e várost! Rakja az alapot elsőszülöttjére, kapuit állítsa legkisebb gyermekére! ²⁷Az Úr Józsuéval volt, s hírnevét elterjesztette az egész vidéken.
• 8 ¹⁸Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Fordítsd a kardot, amely kezedben van, Ai ellen, mert kezedbe adom.” Józsue tehát a város ellen fordította a kardot, amely kezében volt. ¹Józsue cselvetése. Akkoriban az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj és ne aggódj! Vidd magaddal az összes harcost. Rajta, vonuljatok fel Ai ellen! Nézd, kezedbe adom Ai királyát, népét, városát és földjét. ³Józsue elindult, hogy összes harcosával felvonuljon Ai ellen. Kiválasztott 30 000 embert, csupa bátor férfit, és éjszaka útnak indította őket, ⁹Józsue útra bocsátotta őket, s ők a leshelyre vonultak Bétel és Ai között, Aitól nyugatra sorakoztak fel. ¹⁰Józsue a nép közt töltötte az éjszakát. Másnap kora reggel fölkelt, felsorakoztatta a népet, s Izrael véneivel felvonult a nép élén Ai ellen. ¹¹Az összes harcos, aki vele volt, felvonult, egészen a városig előrenyomultak, majd Aitól északra letáboroztak. Ai és Józsue közt volt a völgy. ¹³A nép a várostól északra ütött tábort, a leshelyet pedig a várostól nyugatra állították. Józsue az egész éjszakát a nép között töltötte. ¹⁵Józsue és egész Izrael hagyta, hogy legyőzzék, s megfutamodott a puszta irányában. ¹⁶Az egész nép, amely a városban volt, nagy csatakiáltással nyomukba eredt; Józsuét üldözve eltávolodtak a várostól. ²¹Amikor Józsue és egész Izrael népe látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost és a városból füst száll az égre, visszafordultak, és megtámadták az aiakat. ²³Addig kaszabolták őket, míg nem maradt közülük senki, aki túlélte volna vagy elmenekülhetett. Ai királyát azonban élve fogták el és Józsuéhoz vitték. ²⁶Józsue nem húzta vissza dárdával kinyújtott kezét, amíg Ainak minden lakóján be nem töltötte az átkot. ²⁷Izrael zsákmányul csak a jószágot és a lefoglalt holmit tartotta meg ebből a városból, a szerint a parancs szerint, amelyet az Úr adott Józsuénak. ²⁸Akkor Józsue földig leégette Ait, s örökre romhalmazzá tette, pusztasággá mind a mai napig. ²⁹Ai királyát estig felakasztotta egy fára; napnyugtakor azonban Józsue megparancsolta, hogy vegyék le a holttestet a fáról. A város kapuja elé dobták, s nagy kőhalmot emeltek föléje, ez mind a mai napig ott áll. ³⁰Akkoriban Józsue épített az Úrnak, Izrael Istenének Ebal hegyén egy oltárt, ³²Ott Józsue fölírta a kövekre Mózes törvényét, amelyet Izrael fiainak írt. ³⁴Akkor Józsue felolvasta a törvénynek minden szavát, az áldást és az átkot, szóról szóra a törvénykönyv szerint. ³⁵Nem volt egyetlen szó sem abból, amit Mózes parancsolt, amelyet Józsue föl ne olvasott volna Izrael egész közössége előtt, beleértve az asszonyokat és a gyerekeket is, valamint a nép körében élő idegeneket.
• 9 ⁸Erre azt felelték Józsuénak: „Szolgáid vagyunk.” Józsue megkérdezte tőlük: „Kik vagytok, honnan jöttök?” ²szövetkeztek egymással, hogy közös erővel harcoljanak mind, Józsue és Izrael ellen. ³Gibeon lakói meghallották, hogyan bánt Józsue Jerikóval és Aival, ⁶Elmentek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, s így szóltak hozzá és Izrael férfiaihoz: „Messze földről érkeztünk, köss velünk szövetséget!” ¹⁵Józsue békét ígért nekik és szövetséget kötött velük, hogy megkíméli életüket, s a közösség elöljárói megesküdtek rá nekik. ²²Józsue magához hívatta őket és így szólt hozzájuk: „Miért csaptatok be, azt állítva, hogy nagyon messze lakunk innen, mikor közöttünk éltek? ²⁴Azt felelték Józsuénak: „Szolgáid egész pontosan hallották, mit rendelt az Úr, a te Istened szolgája, Mózes által: nektek adja az egész országot és kiirtja előletek mind a lakóit. Ezért közeledéstekre nagy rettegés kerített hatalmába minket életünk miatt.
• 11 ¹⁵Józsue végrehajtja Mózes parancsát. Amit az Úr szolgájának, Mózesnek parancsolt, azt Mózes parancsul adta Józsuénak, Józsue pedig teljesítette, nem hagyott ki egyetlen szót sem abból, amit az Úr Mózesnek parancsolt. ²³Józsue elfoglalta az egész földet, pontosan úgy, ahogy az Úr Mózesnek mondta, és Józsue Izraelnek adta örökségül, aszerint, ahogyan törzsekre oszlik. Az országban végre elcsitult a harc. ⁶Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj itt ezektől az emberektől, mert holnap ilyen idő tájt legyőzve látja Izrael mindnyájukat. Lovaiknak vágd el a lábuk inát, harci szekereiket pedig égesd el!” ⁷Józsue váratlanul rajtuk ütött összes harcosával Merom vizei mellett, és megtámadta őket. ⁹Józsue úgy tett velük, ahogy az Úr mondta neki: lovaiknak elvágta a lábuk inát, harci szekereiket pedig elégette. ¹⁰Abban az időben Józsue megfordult, és elfoglalta Hacort; királyába kardot döfött. Egykor Hacor volt ezeknek a királyságoknak a fő székhelye. ¹²Józsue mind hatalmába ejtette ezeknek a királyoknak a városát, királyukkal egyetemben, kardélre hányta őket és betöltötte rajtuk az átkot, amint Mózes, az Isten szolgája parancsolta. ¹³De mégse égetett föl Izrael minden várost, amely az omladékhalmon épült, csak Hacort, azt gyújtotta fel Józsue. ¹⁶Így hát Józsue az egész országot elfoglalta: a hegyvidéket, az egész Negebet és Gósen egész vidékét, a síkságot, Arabát, Izrael hegyeit és dombjait. ¹⁸Hosszú ideig hadakozott Józsue ezekkel a királyokkal. ²¹Abban az időben Józsue elment, és kiirtotta az anakitákat a hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anabból, Júda egész hegyvidékéről és Izrael egész hegyvidékéről: betöltötte rajtuk és városaikon az átkot.
• 12 ⁷Ezek azok a királyai az országnak, akiket Józsue és Izrael fiai legyőztek a Jordánon innen, nyugat felé, a Libanon völgyében fekvő Baál-Gádtól egészen a Pele hegyéig, amely Szeirrel szemben emelkedik, és akiknek földjét Józsue Izraelnek adta örökségül, aszerint, ahogy törzsekre oszlik,
• 17 ¹⁴József fiai előrehatolnak az erdőkbe. József házanépe Józsuéhoz fordult és így szólt: „Miért juttattál nekem csupán egyetlen részt örökségül, egyetlen sorsvetéssel, mikor olyan népes törzs vagyok, annyira megáldott az Úr?” ¹⁷Józsue erre azt mondta József házanépének, Efraimnak és Manasszénak: „Népes nép vagy, s erőd nagy, nem lesz csupán egy örökrészed; ¹A sorsvetés Manasszéra esett, mivel ő volt József elsőszülötte. Manassze elsőszülöttének és Gileád apjának, Machirnak Gileád földje és Básán jutott osztályrészül, mint vitéz harcost ez illette meg. ²Manassze többi fiai is kaptak részt, nemzetségeik jelentőségétől függően: Abiezer fiai, Helek fiai, Aszriel fiai, Sechem fiai, Hefer fiai, Semida fiai; ezek voltak József fia, Manassze férfi leszármazottainak nemzetségei. ⁴Eleazár pap és Józsue, Nun fia és az elöljárók elé járultak és így szóltak: „Mózes megparancsolta, hogy testvéreink közt nekünk is adjatok örökrészt.” Tehát az Úr parancsa szerint nekik is adtak örökrészt atyjuk testvérei közt. ¹⁵Józsue azt válaszolta: „Mivel népes törzs vagy, húzódj fel az erdős vidékre és irtsd ki magadnak az erdőt a periziták és a refaiták földjén, ha Efraim hegye túl szűk neked.” ¹⁶József fiai így feleltek: „A hegy nem elég nekünk, azonkívül a síkságon lakó kánaániaknak vasszekereik vannak, s így a Bet-Seanban és a hozzá tartozó helységekben, valamint a Jiszreel síkságán élőknek is.”
• 18 ¹⁰Akkor Józsue sorsot vetett nekik az Úr színe előtt, Silóban. Itt Józsue felosztotta a földet Izrael fiai között, törzsek szerint. ³Ezért Józsue így szólt hozzájuk: „Meddig késlekedtek még elfoglalni a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene nektek adott? ⁵Osszák fel a földet hét egyenlő részre: Júda maradjon a földjén délen, a József házából valók meg maradjanak a földjükön északon. ⁸Az emberek útra keltek. Azoknak, akik elmentek a földet számba venni, Józsue ezt a parancsot adta: „Menjetek, járjátok be az országot és vegyétek számba, aztán térjetek vissza hozzám. Majd sorsot vetek nektek Silóban, az Úr színe előtt.” ⁹Az emberek elindultak, bejárták az országot s jegyzékbe foglalták a városokat hét részben, aztán elvitték Józsuénak Silóba, a táborba. ¹¹A sorsvetés Benjamin fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint úgy adódott, hogy földjük a Júda fiaié és a József fiaié között terült el.
• 24 ³¹Izrael szolgálta az Urat, amíg csak élt Józsue, s éltek azok a vének, akik túlélték Józsuét és tudtak mindarról, amit az Úr Izraelért tett. ³²József csontjai, Eleazár halála. József csontjait, amelyeket Izrael fiai magukkal hoztak Egyiptomból, Szichemben temették el, azon a telken, amelyet Jákob Szichem apjának, Hámornak a fiaitól vett 100 ezüstön, s amely József fiainak örökrésze lett. ¹Józsue egybegyűjtötte Izrael minden törzsét Szichemben. Aztán hívatta Izrael véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit. Azok felsorakoztak az Úr színe előtt. ²S Józsue szólt az egész néphez. „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A folyón túl éltek egykor ősatyáitok, Terach, Ábrahám és Nachor atyja, s más isteneknek szolgáltak. ¹⁹Józsue erre azt mondta: „Nem szolgálhatjátok az Urat, mert szent Isten, féltékeny Isten, aki nem bocsátja meg elpártolástokat és vétketeket. ²¹A nép így válaszolt Józsuénak: „Nem, mi az Úrnak akarunk szolgálni!” ²²Józsue akkor így szólt a néphez: „Ti vagytok a tanúk magatok ellen, hogy az Urat választottátok, s neki akartok szolgálni.” Azt felelték: „Mi vagyunk a tanúk!” ²⁵Azon a napon Józsue megkötötte a néppel a szövetséget, törvényt és alkotmányt adott neki Szichemben. ²⁶Józsue ezeket a szavakat leírta az Úr törvénykönyvébe. Aztán fogott egy nagy követ, és felállította ott az Úr szentélyében álló tölgyfa alatt. ²⁷Majd így szólt Józsue az egész néphez: „Nézzétek, ez a kő lesz a tanú ellenünk, mert minden szót hallott, amit az Úr mondott nekünk; tanú lesz ellenetek, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy Isteneteket megtagadjátok.” ²⁸Ezzel Józsue elbocsátotta a népet, mindenkit a maga örökrészébe. ²⁹Józsue halála. Ezek után az események után meghalt Józsue, Nun fia, az Úr szolgája, 110 éves korában.
• 1 ¹Józsue könyve Mózesnek, az Úr szolgájának halála után szólt az Úr Józsuéhoz, Nun fiához, Mózes szolgájához, s azt mondta: ¹⁰Akkor Józsue ezt a parancsot adta a nép írnokainak: ¹²Ruben és Gád fiaihoz, továbbá Manassze törzse feléhez pedig így szólt Józsue: ¹⁶Így válaszoltak Józsuénak: „Mindent megteszünk, amit parancsolsz, s elmegyünk mindenhova, ahová csak küldesz bennünket.
• 2 ¹Józsue hírszerzői Jerikóban. Józsue, Nun fia, Sittimből titokban két hírszerzőt küldött előre ezzel a megbízatással: „Menjetek, fürkésszétek ki Jerikó földjét!” Előre mentek, s egy Rácháb nevű rossz hírű nő házába tértek be, aztán nyugalomra tértek. ²³Aztán a két ember újra lejött a hegyekből, átkelt a Jordánon és Józsuéhoz, Nun fiához ment. Mindent elbeszéltek neki, ami történt. ²⁴Így szóltak Józsuéhoz: „Az Úr az egész országot kezünkre adta. Már most retteg tőlünk az ország minden lakója.”
• 3 ¹Józsue kora reggel fölkelt, és Sittimből útra kelt Izrael fiaival. Eljutottak a Jordánig, és míg át nem keltek, ott töltötték az éjszakát. ⁵Józsue így szólt a néphez: „Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodát tesz körötökben.” ⁶A papoknak pedig ezt mondta Józsue: „Emeljétek föl a szövetség ládáját és haladjatok vele a nép élén!” Ezek fölemelték a szövetség ládáját és a nép előtt haladtak. ⁷Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma elkezdelek naggyá tenni egész Izrael szemében, hogy így megtudja: veled vagyok, amint Mózessel vele voltam. ⁹Józsue tehát így szólt Izrael fiaihoz: „Gyertek és halljátok az Úr, a ti Istenetek szavát!” ¹⁰Aztán így folytatta Józsue: „Erről tudjátok meg, hogy élő Isten van köztetek, s hogy biztosan elűzi előletek a kánaániakat, hettitákat, hivvitákat, perizitákat, girgasitákat, amoritákat és jebuzitákat:
• 7 ²Józsue akkor embereket küldött Jerikóból a Bételtől nyugatra fekvő Aiba, s azt mondta nekik: „Menjetek, és kémleljétek ki az országot!” Az emberek elmentek Ait kikémlelni. ³Visszatértek Józsuéhoz és jelentették: „Nem kell az egész népnek felvonulnia; mintegy két­ vagy háromszáz ember menjen Ait megtámadni. Ne fáradjon odáig az egész nép, mert csak kevesen vannak.” ⁶Józsue könyörgése. Józsue megszaggatta ruháját, s arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája előtt egészen estig. Ő is, a nép vénei is hamut szórtak fejükre. ⁷Józsue szólt: „Ó, Uram, Uram, miért engedted, hogy ez a nép átkeljen a Jordánon? Azért, hogy most az amoriták kezére adj és megsemmisíts bennünket? Ó, bár maradhattam volna a Jordánon túl! ¹⁰Az Úr így válaszolt Józsuénak: „Kelj föl! Miért fekszel így, arcra borulva? ¹⁶Józsue kora reggel fölkelt, és felvonultatta maga előtt Izraelt, a törzsek rendjében. Júda törzsére esett a sors. ¹⁹Józsue így szólt Áchánhoz: „Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izrael Istenének és hódolj neki! Valld meg, mit tettél, ne titkolj el semmit!” ²⁰Áchán azt válaszolta Józsuénak: „Igen, én vagyok. Vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, s ezt tettem. ²²Józsue embereket küldött, azok odafutottak a sátorhoz és valóban, a köntös a sátorban volt elrejtve, az ezüst pedig alatta. ²³Mind kihozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izrael véneihez, hogy tárják az Úr elé. ²⁴Akkor Józsue fogta Áchánt, Zerach fiát az ezüsttel, a köntössel és az aranyrúddal együtt, és Áchor völgyébe küldte, ugyanígy fiait, lányait, bikáját, szamarát, nyáját, sátrát és mindent, ami az övé volt. Egész Izrael elkísérte. ²⁵Józsue megkérdezte: „Miért hoztál ránk szerencsétlenséget? Hozzon hát rád is veszedelmet az Úr ezen a napon!” És egész Izrael megkövezte.
• 10 ¹Amikor Jeruzsálem királya, Adonicedek meghallotta, hogy Józsue elfoglalta Ait és betöltötte rajta az átkot – úgy bánt Aival és királyával is, ahogy Jerikóval és királyával bánt –, továbbá, hogy Gibeon lakói békét kötöttek Izraellel és közévegyültek, ⁴„Gyertek és segítsetek nekem Gibeont legyőzni, mivel békét kötött Józsuéval és Izrael fiaival.” ⁶Józsue segítségére siet Gibeonnak. Gibeon lakói követet küldtek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, ezzel az üzenettel: „Ne hagyd cserben szolgáidat, siess, gyere fel hozzánk, ments meg bennünket és segíts rajtunk, mert az összes amorita király, aki a hegyvidéken él, szövetkezett ellenünk.” ⁷Józsue maga ment fel, s vele minden harcosa és vitéze. ⁸Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj! Kezedbe adom őket. Senki sem lesz képes ellenállni neked.” ⁹Józsue tehát hirtelen rajtuk ütött, miután az egész éjszakát azzal töltötték, hogy felvonuljanak Gilgalból. ¹²Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen az Úr kiszolgáltatta neki az amoritákat –, Izrael szeme láttára fölkiáltott: „Nap, állj meg Gibeon fölött, s Hold, Ajalon völgye fölött!” ¹⁵Józsue és vele együtt egész Izrael visszatért a táborba, Gilgalba. ¹⁶Az öt király megfutamodott és elrejtőzött Makkeda barlangjában. Józsuénak jelentették: ¹⁸Józsue azt válaszolta: „Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához és állítsatok oda embereket őrnek. ²⁰Ezután Józsue és Izrael fiai teljes zavart keltettek köztük, egészen megsemmisítették őket, csak azok maradtak életben, akik eljutottak a megerősített városokba. ²¹Az egész nép épségben visszatért Makkedába, Józsuéhoz a táborba. Senki nem merte Izrael fiaira még a nyelvét sem kiölteni. ²²Józsue akkor így szólt: „Tegyétek szabaddá a barlang bejáratát, és vezessétek elém azt az öt királyt!” ²⁴Amikor a királyokat eléje vezették, Józsue összehívta Izrael férfiait, és így szólt a harcosok vezéreihez, akik elkísérték: „Menjetek, és hágjatok ezeknek a királyoknak a nyakára!” ²⁵Odamentek és a nyakukra hágtak. Józsue pedig így folytatta: „Ne féljetek és ne aggódjatok, legyetek bátrak és erősek, mert így fog bánni az Úr minden ellenségetekkel, akivel csak meg kell küzdenetek.” ²⁶Azután Józsue agyonütötte őket és felakasztatta öt fára – ott maradtak felakasztva egészen estig. ²⁷Naplementekor Józsue parancsára levették a fáról és bedobták őket a barlangba, ahová elrejtőztek. A barlang szájához nagy köveket hengerítettek, ott vannak mind a mai napig. ²⁸Józsue még ugyanazon a napon bevette Makkedát, és királyával együtt kardélre hányta. Betöltötte rajta az átkot, s benne minden élőn: nem menekülhetett meg senki, Makkeda királyával pedig úgy bánt, mint ahogyan Jerikó királyával bánt. ²⁹Makkedából Józsue egész Izraellel Libna alá vonult és megtámadta –, ³¹Libnából Józsue egész Izraellel Lachis alá vonult, körülvette és megtámadta – ³³Akkor Gézer királya, Horam segítségére jött Lachisnak, de Józsue legyőzte őt is, hadinépét is, nem menekülhetett meg senki. ³⁴Lachisból Józsue egész Izraellel Eglon alá vonult. Ostrom alá fogta és megtámadta: ³⁶Eglonból Józsue egész Izraellel Hebronba vonult és megtámadta. ³⁸Akkor Józsue egész Izraellel Debir ellen fordult és megtámadta. ³⁹Elfoglalták királyostul, s minden hozzá tartozó helységgel együtt. Kardélre hányták őket és betöltötték minden benne élőn az átkot. Nem menekülhetett meg senki. Amint Hebronnal bánt, úgy bánt Józsue Debirrel és királyával is, egészen úgy, ahogyan Libnával és királyával bánt. ⁴⁰Így Józsue meghódította az egész földet: a hegyvidéket, a Negebet, a síkságot, a lejtőket, az összes királlyal együtt. Nem menekülhetett meg senki előle, minden élőn betöltötte az átkot, ahogyan az Úr, Izrael Istene parancsolta neki, ⁴²Ezeket a királyokat Józsue egyetlen hadjárat során kerítette hatalmába földjükkel együtt, mert az Úr, Izrael Istene harcolt Izraelért. ⁴³Aztán Józsue visszatért egész Izraellel Gilgalba, a táborba.
• 13 ¹Józsue megöregedett, s igen előrehaladt a korban. Az Úr ezért így szólt hozzá: „Öreg vagy és éltes, pedig még sok föld vár meghódításra. Ezek vannak még hátra:
• 14 ¹Ezt kapták örökrészül Izrael fiai Kánaán földjén, ezt osztotta ki nekik Eleazár pap és Józsue, Nun fia s Izrael törzseinek a fejei. ⁴József fiai két törzset alkottak: Manassze és Efraim. Lévi fiainak nem adtak részt a földből, csupán várost lakóhelyül, s körülötte legelőt nyájaik és jószáguk számára. ⁶Amikor Júda fiai Gilgalban Józsue elé járultak, Kaleb, a kenizita Jefunne fia így szólt hozzá: „Tudod, mit mondott rólam és rólad Mózes, az Úr szolgája Kádes-Barneában? ¹³Józsue megáldotta Kalebet, Jefunne fiát, és neki adta Hebront örökrészül.
• 15 ¹³Jefunne fia, Kaleb, Júda fiai között kapott örökrészt az Úr Józsuénak adott parancsa szerint. Ez neki adta Kirjat-Arbát, az anakiták fővárosát, azaz Hebront.
• 16 ¹József fiainak határa a Jordánnál kezdődött, Jerikóval szemközt, keleten, és Jerikótól a kopár hegyen át Bétel-Luz felé húzódott; ⁴Ez lett József fiainak, Manasszénak és Efraimnak az örökrésze.
• 19 ⁴⁹Ezzel a föld kisorsolása és felosztása befejeződött. Izrael fiai Józsuénak, Nun fiának maguk között adtak örökrészt; ⁵¹Ezek azok az örökrészek, amelyeket Eleazár pap, Nun fia, Józsue, valamint a törzsek fejei sorsvetéssel kiosztottak Izrael fiai között Silóban, az Úr színe előtt, a megnyilatkozás sátorának bejáratánál. Ezzel a föld felosztása befejeződött.
• 20 ¹Így szólt az Úr Józsuéhoz:
• 21 ¹Akkor a levita nemzetségek fejei járultak Eleazár pap, Nun fia, Józsue és Izrael törzsei nemzetségeinek fejei elé akkor,
• 22 ¹III. JÓZSUE HALÁLA Akkoriban Józsue összehívta Ruben és Gád fiait és Manassze törzse felét, ⁶Józsue megáldotta és útra bocsátotta őket, ők pedig visszatértek sátraikba.
• 23 ¹Józsue összefoglalja művét. 2. JÓZSUE BÚCSÚBESZÉDE Jóval azután, hogy az Úr nyugalmat adott Izraelnek minden ellenségétől, amely körülvette – Józsue is megöregedett és előrehaladt a korban –, ²Józsue összehívta egész Izraelt: véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit, és így szólt hozzájuk: „Öreg vagyok és éltes.

Bírák könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 2 ⁷Amíg Józsue élt, s a vének életben voltak, akik túlélték Józsuét és még látták azokat a nagy tetteket, amelyeket az Úr Izrael javára végbevitt, a nép az Úrnak szolgált. ⁶Józsue halála. Józsue akkor elbocsátotta a népet, Izrael fiai pedig mind elindultak, ki-ki a maga örökrészébe, hogy birtokba vegyék a földet. ⁸Józsue, Nun fia, az Úr szolgája száztíz éves korában halt meg. ²¹nem pusztítok el egyet sem ezek közül a népek közül, amelyeket Józsue meghagyott, amikor meghalt” – ²³Az Úr ezért hagyta meg ezeket a népeket, nem siettette pusztulásukat és nem adta őket Józsue kezébe.
• 1 ¹Józsue halála után Izrael fiai megkérdezték az Urat: „Ki vonuljon fel közülünk elsőnek a kánaániak ellen, hogy támadást indítson ellenük?” ²²József háza. József háza is felvonult Bétel ellen, és az Úr velük volt. ²³József háza kikémleltette Bételt. A várost egykor Luznak hívták. ³⁵Az amoriták ragaszkodtak Har-Hereszhez, Ajalonhoz és Saalbimhoz, de amikor József házának keze erősebb lett, adófizetésre kötelezte őket.

Apostolok Cselekedetei (Szent István Társulati Biblia)

• 7 ¹³Második útjuk alkalmával József fölfedte testvérei előtt kilétét, és így a fáraó előtt is kitudódott József származása. ⁹A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de az Isten vele volt. ¹⁴József aztán odavitette atyját, Jákobot és egész rokonságát, összesen hetvenöt személyt. ¹⁸míg csak egy másik király nem került Egyiptom élére, aki nem ismerte Józsefet. ⁴⁵Ezt örökölték atyáink és magukkal hozták, amikor Józsue vezetésével meghódították a pogányok (földjét), akiket Isten kiűzött innen atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid koráig.
• 1 ²³Kijelöltek hát kettőt, Józsefet, akit Barszabbásznak vagy más néven Jusztusznak is hívtak és Mátyást.
• 4 ³⁶József, a ciprusi származású levita is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia,

Kivonulás könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 1 ⁵Jákob leszármazottai összesen hetvenen voltak. József már Egyiptomban tartózkodott. ⁶Azután meghalt József és minden testvére, és ez az egész nemzedék. ⁸Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet.
• 13 ¹⁹Mózes József csontjait is magával vitte. Ő ugyanis megeskette Izrael fiait: „Ha Isten egyszer kegyesen hazavezet, akkor az én csontjaimat is vigyétek el innét magatokkal.”
• 17 ⁹Mózes így szólt Józsuéhoz: „Válassz ki magadnak férfiakat, és holnap szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére.” ¹⁰Józsue úgy tett, ahogy Mózes parancsolta, s kivonult, hogy megütközzék az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal és Hurral fölment a domb tetejére. ¹³Józsue kardélre hányta az amalekitákat és hadi népüket. ¹⁴Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Írd le ezt emlékül egy könyvbe, és közöld Józsuéval, hogy az amalekiták emlékét kitörlöm az ég alól.”
• 24 ¹³Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére.
• 32 ¹⁷Amikor Józsue a nép lármáját hallotta, így szólt Mózeshez: „A táborban csatazaj van.”
• 33 ¹¹Az Úr szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél. Azután visszatért a táborba, szolgája azonban, az ifjú Józsue, Nun fia, nem hagyta el a sátort.

Számok könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 1 ¹⁰József fiai közül: Efraim törzséből Elisama, Ammihud fia; Manassze törzséből Gamliel, Pedacur fia; ³²József fiai közül Efraim leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadi szolgálatra,
• 11 ²⁸Akkor Józsue, Nun fia, aki kora ifjúságától Mózes szolgálatában állt, megszólalt, s azt mondta: „Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!”
• 13 ⁷Isszachár törzséből Jigal, József fia; ¹¹József törzséből, Manassze nemzetségéből Szuszi fia, Gaddi; ¹⁶Ez volt a nevük azoknak a férfiaknak, akiket Mózes előreküldött, hogy Kánaán földjéről híreket szerezzenek. Hoseát azonban, Nun fiát Józsuénak nevezte el.
• 14 ⁶Azok közül meg, akik az országot kikémlelték, Józsue, Nun fia s Kaleb, Jefunne fia, megszaggatták ruhájukat, ³⁰Sose juttok el arra a földre, amelyen azt akartam volna, hogy éljetek. Erre, íme, esküre emeltem a kezem! – kivéve Kalebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát. ³⁸Azok közül a férfiak közül, akik elmentek, hogy az országot kifürkésszék, csak Nun fia, Józsue és Jefunne fia, Kaleb maradt életben.
• 26 ²⁸József fiai nemzetségeik szerint: Manassze és Efraim. ³⁷Ezek Efraim fiainak nemzetségei, számba véve 32 500. Ezek József fiai nemzetségeik szerint. ⁶⁵Mert nekik az Úr tudtukra adta, hogy meg kell halniuk a pusztában. Így egy sem maradt életben közülük, csak Jefunne fia, Kaleb és Nun fia, Józsue.
• 27 ¹Akkor József fiának, Manasszénak a törzséből előléptek Celofchad lányai – lányait Machlának, Noának, Hognak, Milkának és Tircának hívták, (Celofchad) meg Hefernek volt a fia, az Gileádnak, az Machirnak, az meg Manasszénak –, ¹²Józsue a nép vezére. ¹⁸Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: „Vedd Nun fiát, Józsuét – ő olyan ember, akiben lélek van –, tedd rá kezedet, ²²S Mózes úgy tett, amint az Úr parancsolta. Vette Józsuét, s Eleazár pap, valamint az egész közösség elé állította.
• 32 ¹²kivéve a kenezita Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát, mivel ők egészen hűségesek voltak.” ²⁸Most Mózes kiadta rájuk vonatkozóan az utasításokat Eleazár papnak, Józsuénak, Nun fiának és Izrael törzsei fejeinek. ³³Erre Mózes nekik adta – Gád fiainak és Ruben fiainak és József fia, Manassze törzse felének – az amoriták királyának, Szichonnak az országát, a földet és a városokat, beleértve a határmentét s a környékbeli városokat is.
• 34 ¹⁷„Ezek a nevei azoknak a férfiaknak, akiknek örökségképpen föl kell majd osztaniuk a földet. Eleazár pap és Józsue, Nun fia. ²³József fiai közül: Manassze fiainak törzséből a vezért, Hannielt, Efod fiát;
• 36 ¹Gileád fiai nemzetségének családfői – (Gileád) Machirnak, a József nemzetségéből származó Manassze fiának volt a fia – előálltak, s Mózes és a vezérek, valamint Izrael törzseinek a fejei elé terjesztették kívánságaikat. ⁵Mózes a következőket rendelte Izrael fiainak az Úr parancsára: „Méltán hozta elő ügyét József fiainak törzse. ¹²Tehát József fia Manassze fiainak nemzetségeiből való férfiakhoz mentek férjhez, így örökrészük annak a törzsnek a birtokában maradt, amelyhez atyjuk nemzetsége tartozott.

Sámuel I. könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 6 ¹⁴Mihelyt a szekér a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjéhez ért, megállt. Volt ott egy nagy kő. Felaprították hát a szekér farészeit és bemutatták a teheneket az Úrnak égőáldozatul. ¹⁸Aranypatkány meg annyi volt, amennyi a filiszteusoknak az öt vezérükhöz tartozó városa, a megerősített városoktól a falvakig. Tanú a nagy kő, amelyre az Úr ládáját állították, s amely még ma is ott áll a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjén.

Sámuel II. könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 19 ²¹Szolgád jól tudja, hogy vétett ellened, s ma elsőként jött ide József házából uram, királyom elé!”

Királyok I. könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 11 ²⁸Ez a Jerobeám derék ember volt, s amikor Salamon észrevette, hogy ez a fiatalember milyen ügyes a munkában, megtette József háza robotfelügyelőjének.
• 16 ³⁴Az ő idejében a bételi Hiel fölépítette újra Jerikót. Elsőszülötte, Abirám árán vetette meg alapjait, s legkisebb fia, Szegub árán csinált rá kapukat, az Úr szava szerint, amelyet Nun fia, Józsue által hallatott.

Királyok II. könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 23 ⁸Júda városaiból magához rendelte mind a papokat, a magaslati helyeket meg, ahol a papok tömjéneztek, Gebától egészen Beersebáig, tisztátalanná tette, és a kecskebakok szentélyét is leromboltatta, amely Józsuénak, a város parancsnokának kapuja előtt állt, ahogy az ember a város kapuja felé haladt, balra.

Krónikák I. könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 2 ²Dán, József, Benjamin, Naftali, Gád és Áser.
• 5 ¹Rubennek, Izrael elsőszülöttének a fiai. Ő volt igazában az elsőszülött, de mivel beszennyezte apja ágyát, elsőszülöttségi jogát Józsefnek, Izrael fiának fiai kapták. Ruben nemzetsége tehát elvesztette elsőszülöttségi jogát, ²s Júda lett a legerősebb testvérei között. Az uralkodó belőle került ki, míg az elsőszülöttségi jog Józsefé maradt.
• 7 ²⁷ennek a fia Nun, ennek a fia Józsue. ²⁹Manassze fiainak hatalmában voltak: Bet-Sean és leányvárosai, Tanach és leányvárosai, Megiddo és leányvárosai, Dor és leányvárosai. Ezekben laktak Józsefnek, Izrael fiának a fiai.
• 25 ²Aszaf fiai közül: Zakkur, József, Netanja és Azareela. Aszaf fiai az atyjuktól függtek, aki a király útmutatása szerint lelkesen kísérte az énekeket. ⁹Az első sors az aszafita Józsefre esett, a második Gedaljahura, őrá magára, a testvéreire és a fiaira, tizenkettőjükre.

Ezdrás könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 2 ³⁶A papok: Jedaja fiai Józsue házából: kilencszázhetvenhárom; ⁴⁰A leviták: Józsue fiai, azaz Kadmielé, Binnuié és Hodavjáé: hetvennégy.
• 10 ⁴²Sallum, Amarja, József;

Nehemiás könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 8 ¹⁷Az egész közösség – mindenki, aki csak hazatért a fogságból – csinált sátrat, és a sátorban lakott. Izrael fiai nem tettek így Nun fiának, Józsuénak napjaitól kezdve egészen eddig a napig. Igen nagy volt az örömük.
• 12 ¹⁴Malluch családjáé Jonatán, Sekanja családjáé József,

Judit könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 8 ¹Ezekben a napokban hírét vette a dolognak Judit, Merárinak a lánya, (aki) Ox fia volt, az József fia, az Oziel fia, az Elkia fia, az Ananiás fia, az Gideon fia, az Rafain fia, az Achitub fia, az Illés fia, az Helkiás fia, az Eliab fia, az Natanael fia, az Szalamiel fia, az Szaraszadé fia, az meg Izrael fia.

Zsoltárok könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 77 ¹⁶Erős karral megszabadítottad népedet, Jákob és József fiait.
• 78 ⁶⁷József sátrát elvetette, s nem foglalta le Efraim törzsét sem.
• 80 ²Hallgass meg, Izraelnek pásztora, te, aki Józsefet nyájként legelteted! Te, aki kerubok fölött trónolsz,
• 81 ⁶Rendelkezés, amely Józsefnek szólt, amikor felvonult Egyiptom ellen. Hangot hallottam, amit nem ismertem:
• 105 ¹⁷De előreküldött egy férfit számukra, Józsefet, akit szolgaként eladtak.

Sirák fia könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 46 ¹Józsue. Józsue, Nun fia, vitéz hadvezér volt és Mózes utódja a prófétaságban. Nagy volt, mint neve is mondja: megmentette a kiválasztottakat, bosszút állt az ellenségen és bevezette örökrészébe Izraelt.
• 49 ¹¹Zerubbábel és Józsue ¹²Továbbá Józsuét, Joszadaknak fiát, akik napjaikban fölépítették az Isten hajlékát, és akik szent népet vezettek az Úrhoz, amelynek sorsa az örökös dicsőség? ¹⁵Született Józsefhez mérhető férfiú? Testvérei feje, népének támasza! Meg is látogatták haló porában is.

Ezekiel könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 37 ¹⁶Te, emberfia, fogj magadnak egy darab fát és írd rá: „Júda és Izrael fiai közül, akik vele tartanak.” Aztán fogj egy fát és írd rá: „József, Efraim fája és Izrael egész háza, aki csak vele tart.” ¹⁹ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, fogom József fáját, amely Efraim kezében van, meg Izrael törzseit, amelyek vele tartanak, és melléjük teszem Júda fáját, és egyetlen fát alkotok belőlük, hogy eggyé legyenek kezemben.
• 47 ¹³Ezt mondja az Úr, az Isten: Íme a föld határai, amelyet Izrael tizenkét törzse között szétosztotok, de Józsefnek két részt adtok.
• 48 ³²A keleti oldalon négyezer-ötszáz mérték és három kapu: Egy József kapuja, egy Benjamin kapuja, egy Dán kapuja.

Ámosz könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 5 ⁶Keressétek az Urat, és élni fogtok, nehogy elpusztítsa József házát, mint a tűz, megeméssze Bételt, és senki sem tudja eloltani. ¹⁵Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, juttassátok diadalra az igazságot a kapuban! Talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene József maradékának.
• 6 ⁶korsóból isszák a bort, finom olajjal kenik magukat: József végzete miatt bizony nem bánkódnak.

Abdiás könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 1 ¹⁸Jákob háza tűz lesz, József háza láng, Ézsau háza pedig szalma: felgyújtják és megemésztik. Nem menekül meg senki Ézsau házából – az Úr mondta ezt.

Aggeus könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 1 ¹Dárius király 2. esztendejében, a hatodik hónapban, a hónap első napján az Úr a következő szózatot intézte Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához, és Józsuéhez, Jehocadak fiához, a főpaphoz: ¹²Zerubbábel, Sealtiel fia és Józsue, Jehocadak fia, a főpap és a nép maradéka hallotta az Úrnak, az ő Istenüknek szavát, és Aggeus próféta beszédét, akit az Úr, az ő Istenük küldött hozzájuk, s a népet elfogta az Úrtól való félelem. ¹⁴Az Úr pedig fölkeltette Zerubbábelben, Sealtiel fiában, Júda helytartójában a buzgóságot, és Józsuében, Jehocadak fiában, a főpapban a buzgóságot, és a nép maradékában a buzgóságot. El is kezdték a munkát a Seregek Urának, az ő Istenüknek házában.
• 2 ²Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához és Józsuéhoz, Jehocadak fiához, a főpaphoz és a nép maradékához: ⁴De most, bátorság Zerubbábel! – mondja az Úr. Bátorság, Józsue főpap, Jehocadak fia! Bátorság, egész népe az országnak – mondja az Úr. Dolgozzatok! Hiszen én veletek vagyok! – mondja a Seregek Ura.

Zakariás könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 3 ¹A negyedik látomás: Józsue főpapi koronája. Megmutatta nekem Józsue főpapot, amint az Úr angyala előtt állt. Jobbján a sátán állt, és vádolta. ³Józsue piszkos ruhába volt öltözve, amint ott állt az Úr angyala előtt. ⁶Majd így szólt az Úr angyala Józsuéhoz: ⁹Nézd, a kő, amelyet Józsue elé tettem, ezen az egy kövön hét szem van; nézd, magam vésem bele a feliratot – mondja a Seregek Ura.” ⁹Halljátok hát, Józsue főpap, és társaid, akik előtted ülnek – mert hisz jelképes személyek vagytok! Nézzétek, elküldöm szolgámat, a Sarjat,
• 6 ¹¹Vedd az ezüstöt és az aranyat, készíts egy koronát, és tedd Józsuénak, Jehocadak fiának, a főpapnak a fejére,
• 10 ⁶Júda házát erőssé teszem, József házát diadalmassá. Megújítom őket, mert megkönyörültem rajtuk, olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna őket; [mert én vagyok az Úr, az ő Istenük, és meghallgatom őket.]

Makkabeusok I. könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 2 ⁵³József nyomorúsága idején megtartotta a törvényt, és ura lett Egyiptomnak. ⁵⁵Józsue betöltötte a törvényt, és Izrael bírája lett.
• 5 ¹⁸Zakariás fiát, Józsefet, valamint a nép egyik vezetőjét, Azariást a sereg maradékával Júdeában hagyta biztosítékul ⁵⁶Zakariás fia, József, valamint a sereg vezére, Azariás hallottak hőstetteikről és harcaikról. ⁶⁰József és Azariás csatát vesztettek, egészen Júdea határáig üldözték őket. Izrael népéből azon a napon mintegy kétezer férfi elesett.

Makkabeusok II. könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 10 ¹⁹A Makkabeus otthagyta Simont és Józsefet, valamint Zachejoszt elegendő számú emberrel, hogy vegyék ostrom alá e helyeket, maga meg azokba a helységekbe vonult, ahol jelenlétére sürgős szükség volt.
• 12 ¹⁵Erre Júdás és emberei a világ nagy urához folyamodtak, aki Józsue idejében faltörő kosok és ostromgépek nélkül is lerombolta Jerikó falait.

Máté evangéliuma (Szent István Társulati Biblia)

• 1 ¹⁶Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. ¹⁸Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. ¹⁹Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. ²⁰Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! ²⁴József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét,
• 2 ¹³Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni.” ¹⁹Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala,
• 13 ⁵⁵Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei?
• 27 ⁵⁶Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak az anyja. ⁵⁷Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. ⁵⁹József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte,

Márk evangéliuma (Szent István Társulati Biblia)

• 6 ³Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak rajta.
• 15 ⁴⁰Asszonyok is álltak ott, és messziről nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalome. ⁴³jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. ⁴⁵Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a holttestet. ⁴⁷Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette.

Lukács evangéliuma (Szent István Társulati Biblia)

• 1 ²⁷egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.
• 2 ⁴József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, ¹⁶Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.
• 3 ²³Föllépésekor Jézus mintegy harmincéves volt. Azt tartották róla, hogy Józsefnek a fia, aki Éli fia volt, ²⁴ez Mattaté, ez Lévié, ez Melchié, ez Jannaié, ez Józsefé, ²⁶ez Maaté, ez Hattatiáé, ez Szemeiné, ez Józsefé, ez Jodáé, ³⁰ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jonámé, ez Eljákimé,
• 4 ²²Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia?” – kérdezgették.
• 23 ⁵⁰Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz férfi, Júdea Arimatea nevű városából származott, és maga is várta az Isten országát.

János evangéliuma (Szent István Társulati Biblia)

• 1 ⁴⁵Fülöp találkozott Natánaellel és elmondta neki: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak, a názáreti Jézust, Józsefnek a fiát.”
• 4 ⁵Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz; ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott.
• 6 ⁴²Így érveltek: „Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?”
• 19 ³⁸Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt – bár a zsidóktól való félelmében csak titokban –, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet.

Zsidóknak írt levél (Szent István Társulati Biblia)

• 4 ⁸Ha Józsue megszerezte volna nekik nyugalma (országát), nem szólt volna egy másik, későbbi napról.
• 11 ²¹Hittel áldotta meg a haldokló Jákob József két fiát, miközben botjának fejére támaszkodva imádkozott. ²²Hittel gondolt József halála előtt Izrael fiainak kivonulására és rendelkezett csontjairól.

Jelenések könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 7 ⁸Zebulun törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.