14Parancsolataid útjában gyönyörködöm,
jobban, mint minden gazdagságban.
15Rendeleteiddel foglalkozom,
utaidon elmélkedem.
16Törvényeidben gyönyörködöm,
igéidről meg nem feledkezem.
17Tégy jót szolgáddal, adj nekem életet,
hogy megtartsam igéidet.
18Nyisd meg szemem, hadd szemléljem
a csodákat törvényedben.
19Idegen vagyok én e földön,
ne rejtsd el parancsaidat előlem.
20Lelkem epedve óhajtja
ítéleteidet minden időben.
21Te megdorgálod a kevélyeket,
átkozottak, akik parancsaidtól eltérnek!
22Vedd el rólam a szégyent és a gyalázatot,
hiszen parancsolataidat kerestem.
23Ha fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem,
szolgád törvényeiden gondolkodik.
24Valóban parancsolataidról elmélkedem,
és rendeleteid adnak tanácsot nekem.
25Földhöz ragadt az én lelkem,
kelts életre engem ígéreted szerint!
26Feltárom előtted útjaimat, ó hallgass meg,
taníts meg törvényeidre engem!
27Oktass rendeleteid útjára,
hogy gondolkodjam csodáidon!
28Lelkem elbágyad a gondtól,
erősíts meg igéiddel engem.
29Tartsd távol tőlem a gonoszság útját,
és törvényed szerint irgalmazz nekem!
30Az igazság útját választottam,
ítéleteidről meg nem feledkezem.
31Parancsolataidhoz ragaszkodom, Uram,
ne hagyj szégyent érnem!
32Törvényeid útján futok,
mert te bátorítod szívemet.
33Oktass engem, Uram, törvényeid útjára,
hogy mindenkor csak azt kutassam!
34Adj értelmet, hogy törvényedet vizsgáljam,
és teljes szívemből megtartsam!
35Vezess engem parancsaid ösvényére,
mert benne lelem kedvemet!
36Hajtsd szívemet parancsolataidra,
és ne a kapzsiságra!
37Fordítsd el szememet, hiúságot ne nézzen,
éltess engem a te utadon!
38Teljesítsd szolgádnak, amit neki ígértél,
hisz fél téged!
39Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok,
hisz gyönyörűségesek végzéseid!
40Íme, én kívánom rendeleteidet,
igazságod által adj nekem életet!
41Szálljon rám, Uram, kegyelmed,
szabadításod, amint megmondtad,
42hadd feleljek meg azoknak, akik gyaláznak engem,
hiszen bízom igéidben.
43Ne vedd el számtól az igazság szavát sohasem,
hisz nagyon bízom ítéleteidben,
44és szüntelen megtartom törvényedet,
mindenkor és minden időben.
45Tágas úton járok,
mert rendeleteidet kutatom.
46Parancsolataidról királyok előtt beszélek,
és nem szégyenülök meg.
47Törvényeidről elmélkedem,
mert szeretem őket.
48Parancsaid felé emelem kezemet, mert kedvesek nekem,
és gondolkodom rendeleteiden.
49Emlékezzél meg szavadról, melyet szolgádnak mondtál,
amellyel reménységet nyújtottál nekem.
50Nyomorúságomban ez vigasztal engem,
mert igéd életet ad nekem.
51A kevélyek nagyon gúnyolnak engem,
de én nem térek el törvényedtől.
52Örök ítéleteidre gondolok, Uram,
és megvigasztalódom.
53Harag vesz rajtam erőt a bűnösök miatt,
akik elhagyják törvényedet.
54De énekek nekem a te parancsolataid
zarándokságom helyén.
55Éjjel is nevedre gondolok, Uram,
és megőrzöm törvényedet.
56Az az én osztályrészem,
hogy rendeleteidet megtartom.
57Mondom, Uram: Az az osztályrészem,
hogy teljesítsem törvényedet.
58Teljes szívemből könyörgök előtted,
irgalmazz nekem, amint megígérted.
59Megfontolom útjaimat,
és lábamat parancsolataid felé irányítom.
60Kész vagyok és nem vonakodom,
hogy rendeleteidet megtartsam.
61Gonoszok kötelékei vesznek körül engem,
de törvényeidről nem feledkezem meg.
62Éjfélkor is felkelek, hogy hálát adjak neked
igazságos ítéleteidért.
63Társa vagyok mindazoknak, akik félnek téged,
és megtartják rendeleteidet.
64Tele van, Uram, a föld kegyelmeddel,
igazságaidra taníts meg engem.
65Jót tettél, Uram, szolgádnak,
amint megmondtad.
66Taníts jóra, okosságra, tudományra,
mert hiszek parancsaidban.
67Amíg megalázás nem ért, tévelyegtem,
most azonban teljesítem immár, amit elrendeltél.
68Jóságos vagy te: jóvoltodban
taníts meg engem rendeleteidre.
69A hatalmasok álnokságokat gondolnak ki ellenem,
de én teljes szívvel megtartom parancsaidat.
70Az ő szívük megalvadt, mint a zsír,
én azonban törvényeidben gyönyörködöm.
71Javamra válik, hogy megaláztál engem,
hogy megtanuljam igazságaidat.
72Szád törvénye nekem többet ér
mint ezernyi arany és ezüst.
73Kezed teremtett és formált engem,
adj értelmet, hogy megtanuljam parancsaidat.
74Örvendezve néznek engem, akik téged félnek,
mert erősen bízom szavaidban.
75Tudom, Uram, hogy ítéleteid igazságosak,
és méltán aláztál meg engem.
76Vigasztaljon meg engem irgalmad,
miként szolgádnak ígérted.
77Szálljon rám irgalmad, hogy éljek,
mert törvényedről elmélkedem.
78Érje szégyen a kevélyeket,
mert ők csalárdul gonoszat művelnek ellenem,
én azonban elmélkedem rendeleteiden.
79Forduljanak hozzám, akik téged félnek,
és parancsolataidat ismerik.
80Szívem szeplőtelen legyen rendeleteid szerint,
hogy meg ne szégyenüljek.
81Lelkem epedve várja segítségedet,
erősen bízom igédben.
82Szemem epedve várja igédet,
kérdem: »Mikor vigasztalsz meg engem?«
83Olyan vagyok, mint tömlő a füstben,
de nem feledkezem meg törvényeidről.
84Meddig kell még várnia szolgádnak?
Mikor mondasz ítéletet üldözőim felett?
85Vermet ásnak nekem a kevélyek,
akik nem törvényed szerint élnek.
86Minden parancsod igazság;
Csalárdul üldöznek: segíts meg engem!
87Kevés híja, hogy a földről el nem emésztenek,
de én nem hagytam el rendeleteidet.
88Adj irgalmad szerint életet nekem,
hogy szád parancsolatait megőrizzem.
89Uram, örökkön örökké
áll a mennyben a te igéd.
90Nemzedékről nemzedékre tart a te hűséged,
szilárd alapokra helyezted a földet.
91Rendelésed szerint áll fenn máig,
mert neked szolgál minden.
92Ha nem törvényed volna gyönyörűségem,
akkor talán nyomorúságomban elvesztem volna.
93Sohasem feledem rendeleteidet,
mert általuk adsz életet nekem.
94Tied vagyok, ments meg engem,
mert parancsaidat kutatom.
95Lesnek rám a bűnösök, hogy elveszejtsenek,
de én törvényedre figyelek.
96Látom, hogy minden tökéletesség véges,
de a te parancsolatod bizony megmarad.
97Mennyire szeretem, Uram, törvényedet!
Egész nap róla elmélkedem.
98Ellenségeimnél bölcsebbé tettél parancsolatoddal,
mert mindenkor velem van.
99Minden oktatómnál értelmesebb lettem,
mert törvényedről elmélkedem.
100Az öregeknél értelmesebb lettem,
mert rendeleteidet megfogadtam.
101Minden gonosz úttól távol tartom lábamat,
hogy megtartsam szavaidat.
102Rendeleteidtől nem térek el,
mert te szabsz törvényt nekem.
103Milyen édesek igéid ínyemnek,
jobban ízlenek számnak, mint a méz.
104Parancsaid értelmet adnak nekem,
azért gyűlölöm én a gonoszság minden útját.
105A te igéd lámpás a lábamnak,
s ösvényeimnek fényesség.
106Esküszöm és fogadom,
hogy megtartom igazságos döntéseidet.
107Teljes megalázás ért engem, Uram,
kelts életre, amint megígérted.
108Leld, Uram, kedvedet szám önkéntes fogadalmaiban,
és végzéseidre taníts meg engem.
109Életem kezemben hordom szüntelen,
de törvényedet el nem felejtem.
110A bűnösök tőrt vetnek nekem,
de rendeleteidtől el nem tévelyedtem.
111Örökségül nyertem parancsolataidat mindörökké,
ezért szívem bennük leli örömét.
112Törvényeid megtartására hajlítom szívemet
mindig és mindörökké.
113Gyűlölöm az istenteleneket,
és szeretem törvényedet.
114Oltalmam és pajzsom te vagy,
erősen bízom ígéretedben.
115Távozzatok tőlem, gonoszok,
mert Istenem parancsait kutatom!
116Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek,
s ne hagyd, hogy megszégyenüljek reménységemben!
117Segíts meg, hogy megszabaduljak,
és mindig törvényeden elmélkedjem!
118Megveted mind, akik rendeleteidtől eltérnek,
mert szándékaik gonoszak.
119Mint salakot, elveted a föld minden bűnösét,
azért szeretem parancsolataidat.
120Szent borzalommal tölti el testemet az irántad való félelem,
félek ítéleteidtől.
121Igazat és helyeset cselekszem,
ne szolgáltass ki azoknak, akik szorongatnak engem!
122Vállalj kezességet szolgád javára,
hogy el ne nyomjanak engem a kevélyek.
123Szemem epedve várja üdvösségedet,
és igazságos igédet.
124Bánj szolgáddal irgalmad szerint,
és törvényeidre taníts meg engem!
125Szolgád vagyok én, adj értelmet nekem,
hogy parancsolataidat megismerjem.
126Uram, itt az ideje a cselekvésnek,
mert megszegik törvényedet!
127Azért szeretem én parancsaidat
az aranynál, a színaranynál is jobban.
128Azért követem minden parancsolatodat,
és minden hamis utat gyűlölök.
129Parancsolataid csodásak!
Lelkem azért tanulmányozza őket.
130Igéid megértése világosságot ad,
és értelmesekké teszi az együgyűeket.
131Lélegzetvételre nyitom a szám,
parancsaid után kívánkozom.
Jegyzetek
119,17 A zsoltáros folyamatosan megtapasztalja, hogy az élet elenyészik, az ember csak vendég a földön.
119,25 A levertség, a gondok és az egzisztenciális félelmek megbénítják az embert. Aki így is tud Isten szavára és bölcsességére hagyatkozni, megtapasztalja, hogy a szíve megnyugszik, reménye visszatér.
119,33 Az Isten akarata és bölcsessége szerinti élet vonzó és bátorító. Ehhez kér belátást és alapvető segítséget.
119,41 A zsoltáros olyanok körében él, akik az Isten által adott értékrendet nem fogadják el, aki eszerint él, azt megvetik és támadják.
119,46 Vö. Mt 10,18.
119,49 Egy vita kapcsán a hívő elgondolkodik azon, milyen erőt jelent számára Isten szava.
119,54 »Zarándokságom helye«, vö. 17-24. v.
119,57 Egy hívő számvetése: ő Isten mellett döntött, és elmondhatja: »az az osztályrészem, hogy teljesítem törvényedet«. Ezzel egy szöveg, amely eredetileg a levita törzsre vonatkozott (a leviták nem kaptak külön földterületet a honfoglaláskor), egy új, lelki értelmezést nyer.
119,65 A hívő is téved és rossz útra térhet, ő sem kerülheti el a szenvedést. De a téves úton van lehetősége a megfordulásra, és a szenvedésben közelebb kerülhet Istenhez.
119,73 Aki felismeri teremtményi mivoltát, az a teremtőtől tudakolja életének rendjét és értelmét.
119,81 Panaszdal. Valaki, aki Istent szolgálja, erejének és életének végéhez közeledik. Istenre és az ő szavára bízza magát, tőle kér segítséget.
119,89 A középső rész a teremtő Istennek szóló himnusszal kezdődik: a teremtett mindenséget az ő rendje alapozza és szabja meg. Ez a rend, mint a maradandóság egy darabja fogható fel az ember számára a Törvény bölcsessége által.
119,97 Bölcsmondások gyűjteménye.
119,105 Az imádkozó (feltehetően a szentélybe való belépéskor) Isten szavának esküvel kötelezi el magát (vö. 108.). Ez a szó fény és ösvény (vö. Jn 8,12), alapvető segítséget és biztonságot ad.
119,113 A hívő legyőzi a meghasonlottságát, ami a valósággal való kapcsolatát terheli.
119,121 Bajba jutott ember igazolja magát és kéri Istent, őrizze meg hűségét, a mellőzött Törvényt. Saját számára belátást és érteni tudást kér.
119,129 Egy ember, aki bízni akar, kéri Istent, hogy megtapasztalhassa azt, amit az istenfélők számára megígért.