119
1ALLELUJA!
Boldogok, akiknek útja szeplőtelen,
akik az Úr törvénye szerint járnak!
2Boldogok, akik kutatják parancsolatait,
s teljes szívvel keresik őt!
3Nem követnek el gonoszságot,
hanem az ő útjain járnak.
4Te azt parancsoltad, hogy rendeleteidet
gondosan meg kell tartani.
5Bár arra irányulnának útjaim,
hogy megtartsam törvényedet!
6Akkor nem szégyenülök meg,
ha ügyelek minden parancsodra.
7Tiszta szívből hálát adok neked,
hogy megismertem igazságos végzéseidet.
8Megtartom rendeléseidet,
ne hagyj el engem sohasem!
9Hogy őrzi meg tisztán útját az ifjú?
Úgy, hogy megtartja igéidet.
10Teljes szívemből kereslek téged,
ne engedd, hogy parancsaidtól eltérjek.
11Szívembe rejtem igéidet,
hogy ne vétkezzem ellened.
12Áldott vagy te, Uram!
taníts meg engem rendeleteidre!
13Ajkammal hirdetem
szád minden végzését.
14Parancsolataid útjában gyönyörködöm,
jobban, mint minden gazdagságban.
15Rendeleteiddel foglalkozom,
utaidon elmélkedem.
16Törvényeidben gyönyörködöm,
igéidről meg nem feledkezem.
17Tégy jót szolgáddal, adj nekem életet,
hogy megtartsam igéidet.
18Nyisd meg szemem, hadd szemléljem
a csodákat törvényedben.
19Idegen vagyok én e földön,
ne rejtsd el parancsaidat előlem.
20Lelkem epedve óhajtja
ítéleteidet minden időben.
21Te megdorgálod a kevélyeket,
átkozottak, akik parancsaidtól eltérnek!
22Vedd el rólam a szégyent és a gyalázatot,
hiszen parancsolataidat kerestem.
23Ha fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem,
szolgád törvényeiden gondolkodik.
24Valóban parancsolataidról elmélkedem,
és rendeleteid adnak tanácsot nekem.
25Földhöz ragadt az én lelkem,
kelts életre engem ígéreted szerint!
26Feltárom előtted útjaimat, ó hallgass meg,
taníts meg törvényeidre engem!
27Oktass rendeleteid útjára,
hogy gondolkodjam csodáidon!
28Lelkem elbágyad a gondtól,
erősíts meg igéiddel engem.
29Tartsd távol tőlem a gonoszság útját,
és törvényed szerint irgalmazz nekem!
30Az igazság útját választottam,
ítéleteidről meg nem feledkezem.
31Parancsolataidhoz ragaszkodom, Uram,
ne hagyj szégyent érnem!
32Törvényeid útján futok,
mert te bátorítod szívemet.
33Oktass engem, Uram, törvényeid útjára,
hogy mindenkor csak azt kutassam!
34Adj értelmet, hogy törvényedet vizsgáljam,
és teljes szívemből megtartsam!
35Vezess engem parancsaid ösvényére,
mert benne lelem kedvemet!
36Hajtsd szívemet parancsolataidra,
és ne a kapzsiságra!
37Fordítsd el szememet, hiúságot ne nézzen,
éltess engem a te utadon!
38Teljesítsd szolgádnak, amit neki ígértél,
hisz fél téged!
39Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok,
hisz gyönyörűségesek végzéseid!
40Íme, én kívánom rendeleteidet,
igazságod által adj nekem életet!
41Szálljon rám, Uram, kegyelmed,
szabadításod, amint megmondtad,
42hadd feleljek meg azoknak, akik gyaláznak engem,
hiszen bízom igéidben.
43Ne vedd el számtól az igazság szavát sohasem,
hisz nagyon bízom ítéleteidben,
44és szüntelen megtartom törvényedet,
mindenkor és minden időben.
Jegyzetek
119,1 Szerkesztett zsoltár, egységei a héber abc betűivel kezdődnek. 22 részből áll, minden rész nyolc versből. Minden részben nyolcszor van szó a Törvényről vagy Isten szavának rendelkezéseiről. A gyűjteményes zsoltár egy bölcs imáit tartalmazza, aki az Írás és Isten szava szerint akar élni. Az egyes részek különböző élet- és problémahelyzeteket vetnek fel. A zsoltár megfogalmazásait az az Izrael késői korszakában megjelenő tanítás sugallja, hogy Isten szava nem szigorúan vett törvény, hanem irányelv, amelyet mindig az adott helyzetre kell alkalmazni. A legfőbb cél: Istennek tetszően élni. A zsoltáros nem hallgat a hívő kétségeiről sem. Az ember nem kapja készen Isten akaratának ismeretét, azt szüntelenül kutatni kell, és tapasztalatból megtanulni. Isten szava és parancsa mindig érthetetlen, ha törvénnyé és holt betűvé teszik.
119,1 A zsoltár két boldogmondással kezdődik, amely eredetileg hálaadó hitvallásformula volt (1-3)
119,9 Ez a rész egy tanító kérdéssel kezdődik. A feleletek kérést, hitvallást és dicsőítést tartalmaznak.
119,17 A zsoltáros folyamatosan megtapasztalja, hogy az élet elenyészik, az ember csak vendég a földön.
119,25 A levertség, a gondok és az egzisztenciális félelmek megbénítják az embert. Aki így is tud Isten szavára és bölcsességére hagyatkozni, megtapasztalja, hogy a szíve megnyugszik, reménye visszatér.
119,33 Az Isten akarata és bölcsessége szerinti élet vonzó és bátorító. Ehhez kér belátást és alapvető segítséget.
119,41 A zsoltáros olyanok körében él, akik az Isten által adott értékrendet nem fogadják el, aki eszerint él, azt megvetik és támadják.