118
1ALLELUJA!
Magasztaljátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló!
2Mondja hát Izrael, hogy jó,
hogy irgalma örökkévaló!
3Mondja hát Áron háza,
hogy irgalma örökkévaló!
4Mondják hát, akik félik az Urat,
hogy irgalma örökkévaló!
5Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat,
s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett.
6Az Úr velem van, nem félek,
ember mit árthatna nekem?
7Az Úr az én segítőm,
s én lenézhetem ellenségeimet.
8Jobb az Úrhoz menekülni,
mint emberben reménykedni.
9Jobb az Úrhoz menekülni,
mint fejedelmekben reménykedni.
10Mind körülvettek engem a nemzetek,
de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!
11Körülvettek, bizony körülvettek engem,
de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!
12Körülvettek engem, mint a méhek,
föllobbantak, mint a tűz a bozótban,
de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!
13Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem,
de az Úr megsegített engem!
14Az Úr az én erőm és dicsőségem,
ő lett az én szabadítóm.
15Ujjongás és diadal szava
hangzik az igazak sátraiban:
»Az Úr jobbja győzelmet szerzett,
16az Úr jobbja fölmagasztalt engem,
az Úr jobbja győzelmet szerzett!«
17Nem halok meg, hanem élek,
és hirdetem az Úr tetteit.
18Az Úr nagyon megfenyített engem,
de nem engedett át a halálnak.
19Nyissátok meg előttem az igazság kapuit,
hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat.
20Ez az Úr kapuja,
az igazak lépnek be rajta.
21Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem,
és szabadítóm lettél.
22A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett.
23Az Úr műve ez,
csodálatos a mi szemünkben.
24Ezt a napot az Úr adta,
ujjongjunk és vigadjunk rajta!
25Nyújts, ó Uram, segítséget,
adj, ó Uram, jó sikert!
26Áldott, aki az Úr nevében jön!
Áldunk az Úr házából titeket.
27Az Úr Isten világosított meg minket.
Álljatok sort az ünnepi lombokkal,
egészen az oltár szarváig.
28Istenem vagy te, hálát adok neked,
Istenem vagy te, magasztallak téged.
29Áldjátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló.
Jegyzetek
118,1 A zsoltár a fogság utáni közösség hálaadó szertartásának a része. Utal a szertartás részleteire (beszéd, válasz, válaszos ima, tanúságtétel), amelyek magát a szöveget is formálták.
118,1 Válaszos ima. A pap felszólítja a közösséget a hálaadásra, amely válaszol. A három csoport: vö. 115,9-11.
118,22 Leírás a kívülállók szemszögéből, akik csodálkoznak azon, hogy Isten egy embert, aki jelentéktelennek látszott, sarokkővé (vagy a boltív zárókövévé) tett. Valaki, akit elvetettek, hordozza a többieket, valaki, aki a halálba hanyatlott, él (vö. Mt 21,42; Csel 4,11). Mások a történtekben Isten működését ismerik fel.
118,26 A pap áldó szavai. Máté kétszer is idézi (jeruzsálemi bevonulás, 21,9; 23,39). Később az Eucharisztiára összegyűlt közösség is így köszönti az érkező Urat (Benedictus).