Keresés a Bibliában

17 1Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Damaszkusz nem lesz többé város, rom és omladék lesz. 2Aróér városai elhagyottá válnak, nyájak lesznek ott, heverésznek háborítatlanul. 3Nem lesz erőd Efraimban, sem királyság Damaszkuszban: egy sorsra jut Arám maradéka és Izráel fiainak dicsősége, - így szól a Seregek URa. 4Azon a napon lehanyatlik Jákób dicsősége, kövér teste lesoványodik. 5Úgy lesz, mint amikor gabonát markol az arató, és karjával levágja a kalászokat. Olyan lesz, mint amikor valaki kalászt szedeget a Refáim völgyében. 6Csak böngészni való marad benne, mint mikor az olajbogyót verik: két-három bogyó marad a fa koronája tetején, négy vagy öt a gyümölcsfa ágain - így szól az ÚR, Izráel Istene. 7Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét. 8Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és a tömjénező oltárokat. 9Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint az elhagyott erdő, és mint a hegycsúcs, amelyet elhagytak az Izráel fiai elől menekülők: pusztasággá lesz. 10Mert elfeledkeztél szabadító Istenedről, erős Kőszikládra nem gondoltál, azért ültetsz gyönyörű ültetvényt, és teletűzdeled idegen vesszőkkel. 11Az ültetés után be is keríted, és reggelre kisarjasztatod a magvakat. De oda lesz az aratás a hervadás idején, és gyógyíthatatlan lesz a fájdalom. 12Jaj, zúg a sok nép! Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása. Morajlanak a nemzetek! Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása. 13Morajlanak a nemzetek, ahogyan morajlik a nagy víz; de ha megdorgálja az ÚR, elfut messzire. Mint a polyvát kergeti a szél a hegyek között, és mint az ördögszekeret a szélvihar. 14Ha leszáll az est, rémületbe esnek, mire megvirrad, sehol sem lesznek. Ez lesz a jutalma fosztogatóinknak, ez lesz a sorsa prédálóinknak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet