137 1Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. 2Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. 3Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből! 4Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön? 5Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! 6Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek! 7Emlékezz, URam, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig! 8Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél. 9Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet!