Keresés a Bibliában

Izráel bűnei a pusztában

106 1Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az ÚR, ki beszélhetné el minden dicső tettét?
3Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak.
4Gondolj rám, URam, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod!
5Hadd láthassam választottaid jólétét, örülhessek néped örömének, és dicsőíthesselek örökségeddel együtt!
6Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el.
7Őseink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem gondoltak nagy szeretetedre, hanem engedetlenek voltak a tengernél, a Vörös-tengernél.
8De az ÚR megszabadította őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát.
9Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, átvezette őket a mély vizen, akár a pusztában.
10Megszabadította őket gyűlölőik kezéből, megváltotta az ellenség kezéből.
11Üldözőiket víz borította el, egy sem maradt meg közülük.
12Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek.
13De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében.
14Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban.

A hit és reménység diadala

43 1Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem!
2Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?
3Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba,
4hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem!
5Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!

A megalázott nép könyörgése

44 1A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.
2Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben.
3Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted.
4Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket.
5Te vagy királyom, ó Isten! Parancsodra megszabadul Jákób.
6Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat.
7Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem.
8Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg.
9Istent dicsérjük minden nap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.)
10Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel.
11Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket.
12Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé.
13Potom áron adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte.
14Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk.
15Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek.
16Minden nap szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat
17a gyalázók és a káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt.
18Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
19Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről.
20Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk.
21Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket,
22nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait.
23Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek.
24Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp!
25Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket?
26Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földöz tapadt.
27Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!

A királyi menyegző

45 1A karmesternek: „A liliomok” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke.
2Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla.
3Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre!
4Kösd derekadra kardodat, te hős, ölts pompás díszruhát!
5E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson!
6Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba.
7Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája.
8Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával.
9Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak.
10Királylányok viselik ékszereidet, jobbod felől a királyné áll ófíri arannyal ékesítve.
11Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát!
12Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte!
13Tírusz leánya! A nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked.
14Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája.
15Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek, barátnői követik, így vonulnak hozzád.
16Ujjongó örömmel vezetik őket, úgy vonulnak be a királyi palotába.
17Őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön.
18Hirdetem nevedet minden nemzedéknek. Ezért magasztalnak majd a népek örökkön örökké.

Erős vár a mi Istenünk

46 1A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra.
2Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.
3Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
4ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)
5Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait.
6Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve.
7Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld.
8A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)
9Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön.
10Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el.
11Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.
12A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

Isten a föld királya

47 1A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.
2Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt!
3Mert a felséges ÚR félelmetes, nagy király az egész földön.
4Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá.
5Kiválasztja a mi örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. (Szela.)
6Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az ÚR.
7Zengjetek Istennek, zengjetek! Zengjetek királyunknak, zengjetek!
8Mert az egész föld királya Isten, zengjetek neki éneket!
9Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten.
10Összejöttek a népek előkelői Ábrahám Istenéhez, mert Istené a föld minden uralkodója, igen magasztos ő!

Isten városa

48 1Ének. Kórah fiainak zsoltára.
2Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén.
3Szépen emelkedik a Sion hegye az egész ország örömére az északi oldalon; a nagy király városa,
4melynek palotáiban úgy ismerik Istent, mint erős várat.
5Mert a királyok szövetkeztek, együttesen fölvonultak ellene,
6de amint meglátták, megdöbbentek, megriadtak és megfutamodtak.
7Reszketés fogta el őket, mint a vajúdó asszonyt,
8mint mikor a keleti szél összezúzza a tengerjáró hajókat.
9Amiről hallottunk, azt láttuk is a Seregek URának városában, Istenünk városában: megtartja Isten örökre. (Szela.)
10Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten.
11Nevedhez méltóan dicsérnek a föld kerekségén, Istenünk, jobbod csupa igazság.
12Örül Sion hegye, vigadoznak Júda leányai, mert igazságot osztasz.
13Járjátok körül Siont, kerüljétek meg, számláljátok meg tornyait!
14Jól nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit, hogy beszélhessetek róla a jövő nemzedéknek.
15Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön örökké, ő vezet minket mindhalálig.

KNB SZIT STL BD RUF KG


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF