7 1Mert ez a „Melkisédek, Sálem királya, a magasságos Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta”. 2Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálem királya, vagyis békesség királya. 3Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké. 4De nézzétek, milyen nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka tizedet adott a zsákmány legjavából. 5Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak. 6De az, aki nem közülük származott, tizedet vett Ábrahámtól, és megáldotta azt, aki az ígéretet kapta. 7Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet. 8Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él. 9És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, 10mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott. 11Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által, mert a nép ez alatt kapta a törvényt, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap támad, aki nem Áron rendje szerint való? 12Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. 13Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. 14Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából támadt, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes. 15És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan támad más pap, 16aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint. 17A bizonyságtétel így szól: „Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint.” 18Ugyanis egy korábbi parancsolat eltöröltetik, mivel erőtlen és használhatatlan, 19mert a törvény semmit sem tett tökéletessé. Viszont egy jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk Istenhez. 20Azután: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá - azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká -, 21hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; te pap vagy örökké.” 22Ezért ő jobb szövetségnek lett a kezesévé. 23És azok többen lettek papokká, mivel a halál nem engedte őket szolgálatban maradni; 24ő viszont, mivel megmarad örökké, átruházhatatlanul viseli a papságot. 25Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. 26Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél. 27Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. 28Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.