Keresés a Bibliában

Jézus halála (Mk 15,33-41; Lk 23,44-49; Jn 19,28-30)

45Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. 46Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, éli, lamá sabaktáni!” azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” 47Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: „Illést hívja.” 48Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. 49A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.” 50Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 51És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. 52A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. 54Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!” 55Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. 56Köztük volt a magdalai Mária és Mária, a Jakab és József anyja, valamint a Zebedeus fiainak anyja.

KNB SZIT BD RUF KG


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF