Keresés a Bibliában

A királyi menyegző (Lk 14,15-24)

22 1Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: 2„Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. 3Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. 4Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! 5De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. 6A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. 7Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. 8Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. 10Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. 11Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; 12így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. 13Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 14Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”

Az adópénz (Mk 12,13-17; Lk 20,20-26)

15Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe. 16Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. 17Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” 18Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók? 19Mutassatok nekem egy adópénzt!” Azok odavittek neki egy dénárt. 20Jézus megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felirat?” 21„A császáré” - felelték. Jézus erre kijelentette: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” 22Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.

Kérdés a feltámadásról (Mk 12,18-27; Lk 20,27-40)

23Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: 24„Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. 25Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. 26Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét. 27Végül aztán meghalt az asszony is. 28A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?” 29Jézus így válaszolt nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. 30Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. 31A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: 32Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.” 33Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.

A nagy parancsolat (Mk 12,28-34; Lk 10,25-28)

34Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréjegyűltek. 35Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: 36„Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” 37Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38Ez az első és a nagy parancsolat. 39A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Krisztus Dávidnak Fia és Ura (Mk 12,35-37a; Lk 20,41-44)

41Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: 42„Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?” Ezt felelték: „Dávidé.” 43Majd újabb kérdést tett fel nekik: „Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: 44Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. 45Ha tehát Dávid URának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?” 46De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF