Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

Igehely

14 1Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt. (Mát 26,1-5; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57) 2Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön. (Malak 3,1;4,6; Mát 17,11-13) 3Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére. (Mát 26,6-13; Ján 12,1-8) 4Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása? (Dán 8,16;9,21.27; Máté 18,10) 5Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene. (1Tim 6,6-11) 6Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem. (Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10) 7Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek. (5Móz 15,11) 8Ő a mi tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre. 9Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére. (Mát 3,10) 10Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja. (Mát 26,14-16; Luk 22,3-6) 11Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal. (Jak 2,15.16.1Ján;3,17.18) 12És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt? (Mát 26,17-19; Luk 22,7-13) 13Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, 14És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt? (Jób 39,3; Zsolt 147,9) 15És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk. (Mát 6,27) 16Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt. (Ésa 7,14;Mát 1,21) 17Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel. (Ésa 9,6.7; Jer 23,5) 18És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik. (Mát 26,20-29; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26) 19Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én? (Mát 6,31-34; Jak 1,5-7) 20Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba. (Mát 1,20) 21Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna. (Mát 3,16.17) 22És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. (1Kor 11,23-25) 23És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan; (Mát 1,16;13,55) 24És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik. (Mát 6,21) 25Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában. (Eféz 6,14) 26És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére. (Mát 24,44.46.47) 27És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. (Mát 26,30-35; Luk 22,31-34.39;Zak 13,7) 28De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába. (Márk 16,7) 29Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem. (Mát 24,43) 30És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. (Mát 26,34; Luk 22,34;Ján 13,38) 31Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is. 32És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom. (Mát 26,36-46; Luk 22,40-46; Ján 18,1.2) 33És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni; (Ruth 4,18-22;1Móz 38,18.29.30) 34És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. (Ján 12,27) 35És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra; (Zsolt 103,11) 36És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. (Márk 10,38) 37Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni? (Jak 4,17) 38Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen. (1Sám 2,5) 39És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván. (Ésa 41,8-10;54,5; Jer 31,3.20) 40A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki. (1Móz 12,3;17,7;18,18) 41Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. (Mát 10,34.35) 42Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul. (5Móz 8,3) 43És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. (Mát 26,47-58; Luk 22,47-55; Ján 18,2-18) 44Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal. (1Móz 17,12) 45És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt. 46Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt. (5Móz 6,13) 47De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét. 48Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?! (Mát 5,25.26) 49Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek. (Zsolt 91,11.12) 50Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának. (5Móz 6,16) 51Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak. 52De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük. (Mát 4,11.13) 53És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók. 54Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél. (Zsolt 132,11.17; Jer 23,6) 55A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala. (Mát 26,59-68; Luk 22,63-71; Ján 18,19-24) 56Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők. 57És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván: (1Móz 3,15;12,3;22,15-18;28,14; Zsid 6,13) 58Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott. (Ján 2,19) 59De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük. (Zsid 2,14.15) 60Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened? (1Pét 1,15) 61Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia? (Márk 15,5; Ésa 53,7) 62Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel. (Mát 3,1-3) 63A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra? (Zak 3,8;6,12; Malak 4,2) 64Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan. (Ján 19,7) 65És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt. (Márk 3,1-3) 66A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül; (Mát 26,69-75; Luk 22,56-62; Ján 18,17.25-27) 67És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál! (Márk 4,30) 68Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala. (Mát 13,31.32; Márk 4,31) 69A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való. (Ján 7,42) 70Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló. (Mát 7,29) 71Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek. (Márk 1,23.24) 72És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada. (Márk,14 30.)