7 ¹Csak küzdelem a halandó sorsa a földön, napjai úgy telnek, mint a napszámosnak! ²Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után, és a napszámos várja a munkabért, ³úgy jutottak nekem hiábavaló hónapok, nyomorúságos éjszakákkal fizettek ki engem. ⁴Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek fel? Hosszú az este, és tele vagyok nyugtalansággal hajnalig. ⁵Testemet férgek és porkéreg borítja, bőröm beforrad, és újra kifakad. ⁶Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és reménytelenül múlnak el. ⁷Gondold meg, hogy csak szellő az életem, szemem nem lát többé jót. ⁸A rám néző szem nem pillant meg. Szemed felém fordítod, de már nem vagyok. ⁹Eltűnt a felhő, elszállt. Éppígy nem jön vissza, aki leszáll a holtak hazájába. ¹⁰Nem tér vissza házába többé, lakóhelyén sem tudnak róla többé. ¹¹Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel. ¹²Tenger vagyok-e vagy tengeri szörny, hogy őrséget állítasz ellenem? ¹³Mikor azt gondolom, hogy megvigasztal nyoszolyám, hordozza panaszomat fekhelyem, ¹⁴akkor álmokkal rémítesz, látomásokkal rettentesz engem. ¹⁵Inkább választom a fulladást, inkább a halált, mint e csontvázat. ¹⁶Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet! ¹⁷Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele? ¹⁸Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed. ¹⁹Miért nem veszed le rólam a szemed? Nyálamat sem engeded lenyelni? ²⁰Ha vétkeztem, mit követtem el ellened, emberek őrzője? Miért tettél a céltábláddá? Talán terhedre vagyok? ²¹Miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a porban fekszem, mire keresel, már nem leszek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet