4 1Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta: 2Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e? Mert ki tudja itt magába fojtani a szót? 3Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted. 4A botladozót talpra állították szavaid, és a roskadozó térdeket erőssé tetted. 5Most, hogy rajtad a sor, fáraszt? Amikor téged ér csapás, megzavarodsz? 6Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen utad? 7Emlékezz csak: pusztult-e el valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket? 8Ahogyan én láttam, a hamisságot szántók és a vészt vetők ugyanazt aratják. 9Az Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek. 10Az oroszlán ordíthat, a fiatal oroszlán bömbölhet, de majd kitörnek az oroszlánkölykök fogai! 11Elpusztul a hím oroszlán martalék nélkül, és elszélednek a nőstény oroszlán kölykei. 12Titokzatos szó jutott hozzám, de csak suttogást fogott fel belőle a fülem, 13éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre. 14Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden csontomat. 15Szellő suhant el az arcom előtt, felborzolódott a szőr testemen. 16Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok: 17Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember? 18Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, és angyalaiban is talál hibát. 19Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban van, és szétmorzsolják, mint a molyt! 20Reggeltől estig szétzúzzák, észrevétlen elpusztulnak örökre. 21Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.