30 ¹Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam. ²Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett. ³Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon. ⁴Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük. ⁵Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra. ⁶Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben. ⁷A bokrok között kiáltoznak, a csalánok alatt gyülekeznek. ⁸Bolondok, sőt becstelenek is, akiket korbáccsal vertek ki az országból. ⁹És most ezek gúnyolódnak rajtam, ezek fecsegnek rólam. ¹⁰Utálkozva távolodnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni. ¹¹Mert meglazította íjam húrját, és megalázott az Isten: azért viselkednek zabolátlanul velem szemben. ¹²Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és utat építenek ellenem, hogy megrontsanak. ¹³Az én ösvényemet meg elrontják, hogy romlásomat siettessék, pedig nincs is segítőjük. ¹⁴Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: viharként zúdulnak rám. ¹⁵Rémület fog el. Szélvész űzi el méltóságomat, boldogságom eltűnt, mint a felleg. ¹⁶Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva. ¹⁷Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak. ¹⁸Nagy erejével megfogja öltözetemet, ruhámnál fogva megragad. ¹⁹Sárba dobott engem, hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz. ²⁰Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz. Eléd állok, de te csak figyelsz engem. ²¹Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem. ²²Fölemelsz, és elsodortatsz a széllel, szétmállasztasz a viharban. ²³Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik. ²⁴De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért? ²⁵Nem sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt? ²⁶Bizony, jót reméltem, és rossz jött. Világosságot vártam, és sűrű homály jött. ²⁷Forr a bensőm, nincs nyugtom, elértek a nyomorúság napjai, ²⁸Feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezethez. ²⁹A sakálok testvére lettem, és a struccok társa. ³⁰Bőröm megfeketedett, csontom pedig ég a láz miatt. ³¹Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet