11 ¹Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. ²Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, Lázár volt a beteg. ³A nővérei megüzenték Jézusnak: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg.” ⁴Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.” ⁵Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. ⁶Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt, ⁷de azután így szólt tanítványaihoz: „Menjünk ismét Júdeába!” ⁸A tanítványok ezt mondták neki: „Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?” ⁹Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát, ¹⁰de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.” ¹¹Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: „Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.” ¹²A tanítványok ezt felelték rá: „Uram, ha elaludt, meggyógyul.” ¹³Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. ¹⁴Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, ¹⁵és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!” ¹⁶Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.”

KNB SZIT STL BD RUF KG