31 1Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: 2Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát a Júda törzséből. 3Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkálatra, 4hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, 5foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére. 6Én most melléje állítom Oholíábot, Ahíszámák fiát a Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked: 7a kijelentés sátrát, a bizonyság ládáját, a rá való födelet és a sátor egész fölszerelését, 8az asztalt és fölszerelését, a színarany lámpatartót és annak egész fölszerelését, az illatáldozati oltárt, 9az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és állványát, 10meg a díszes ruhákat, Áron főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit, 11végül a fölkenésre való olajat és az áldozati fűszerféléket a szentély számára. Mindent úgy készítsenek, ahogyan megparancsoltam neked. 12Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: 13Így beszélj Izráel fiaival: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Így tudjátok meg, hogy én, az ÚR, vagyok a megszentelőtök. 14Tartsátok meg a szombatot, tartsátok szentnek! Meg kell halnia annak, aki megszentségteleníti. Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon. 15Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az ÚR előtt. Meg kell halnia annak, aki valamilyen munkát végez a szombat napján. 16Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. 17Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent. 18Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.