41 1Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó ezt álmodta: Ott állt a Nílus mellett. 2A Nílusból hét szép és kövér tehén jött ki, és legelt a sás között. 3De hét másik tehén is jött ki utánuk a Nílusból, amelyek rútak és soványak voltak, és odaálltak a többi tehén mellé a Nílus partján. 4A rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet. Ekkor fölébredt a fáraó. 5Ismét elaludt, és másodszor ezt álmodta: Hét kövér és szép kalász nőtt egy száron. 6De hét sovány és a keleti széltől kiaszott kalász is sarjadt utánuk. 7A sovány kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Ekkor fölébredt a fáraó, és rájött, hogy álmodott. 8Reggel azonban nyugtalankodni kezdett, ezért összehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és elbeszélte nekik a fáraó az álmát. De senki sem tudta megfejteni a fáraónak. 9Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: Be kell ma vallanom, hogy vétkes vagyok. 10Amikor a fáraó megharagudott szolgáira, és őrizetbe vétetett engem és a fősütőmestert a testőrparancsnok házában, 11álmot álmodtunk ugyanazon az éjszakán, én is meg ő is. Mindegyik álomnak, amit álmodtunk, megvolt a maga jelentése. 12Volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrparancsnok szolgája. Elbeszéltük neki álmainkat, és ő megfejtette. Mindegyikünk álmát jól fejtette meg, 13mert úgy lett, ahogyan megfejtette nekünk: engem visszahelyeztek hivatalomba, amazt pedig fölakasztották. 14Akkor a fáraó hívatta Józsefet, és sietve kihozták a tömlöcből. Ő megborotválkozott, ruhát váltott, és bement a fáraóhoz.