Keresés a Bibliában

13 1Ekkor szólt ott az Úr Mózeshez: 2»Küldj férfiakat, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét, amelyet majd Izrael fiainak adok, minden törzsből egyet-egyet, a fejedelmek közül.« 25Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei, 26s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit 27és elbeszélték, mondván: »Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható, 28de igen erős lakói, nagy és fallal körülvett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott. 29Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül.«
30Zúgolódni kezdett erre a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket, és azt mondta: »Csak menjünk fel, s foglaljuk el azt a földet, mert el tudjuk foglalni.« 31Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: »Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk.« 32Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: »A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű, 33láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.«
14 1Jajveszékelve sírt emiatt az egész sokaság azon az éjszakán

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

13,1 Két hagyomány (J és P) keveredik ebben az elbeszélésben, amely arra ad magyarázatot, hogy miért vándorolt Izrael olyan hosszú ideig a pusztában.