Keresés a Bibliában

104 (103). ZSOLTÁR. A TEREMTÉS HIMNUSZA

104 1Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, 2a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort, 3lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova. 4A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá. 5A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán. 6Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították. 7De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra. 8A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál. 9Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet. 10Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek. 11Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük. 12Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük. 13A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod. 14Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen, 15a szívét meg borral vidíthassa hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki. 16Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett. 17A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik. 18A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtőzik. 19Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le. 20Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak. 21Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől követelik táplálékukat. 22De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban. 23Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig. 24Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele. 25Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege. 26Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetőzzék. 27Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben. 28Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal. 29De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek. 30Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét. 31Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek! 32Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek. 33Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok. 34Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm.

105 (104). ZSOLTÁR

35A bűnösök tűnjenek el a földről, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár