Keresés a Bibliában

József két fia.

48 1A történtek után hírül vitték Józsefnek: „Nézd, atyád beteg.” Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot. 2Mikor Jákobnak jelentették: „Íme, a fiad, József jön hozzád” –, összeszedte erejét és felült ágyában. 3Jákob ezt mondta Józsefnek: „A mindenható Isten megjelent nekem Luszban, Kánaán földjén. 4Megáldott és így szólt: Nézd, termékennyé teszlek, megsokasítlak és népek sokaságává teszlek. Ezt a földet utánad örök időkre birtokul adom utódaidnak. 5Két fiad, aki Egyiptomban született neked, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyém, Efraim és Manassze legyenek az enyémek, mint Ruben és Simeon. 6Azok a gyermekek azonban, akik később születtek, legyenek a tieid. Őket örökségükben nevezzék (két) testvérük nevéről. 7Amikor Paddanból eljöttem, útközben Kánaán földjén meghalt Ráchel, az anyád, kis távolságra Efratától. Ott temettem el őt az Efratába vezető út mellett.” 8Mikor Izrael meglátta József két fiát, megkérdezte: „Kik ezek?” 9József így válaszolt atyjának: „Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott.” Erre azt mondta: „Hozd ide őket, rájuk adom áldásomat.” 10Izrael szeme homályos volt az öregségtől és nem látott jól. Amikor odavitte őket, megcsókolta és megölelte, 11majd így szólt Izrael Józsefhez: „Nem hittem volna, hogy viszontlátlak, de Isten még azt is megengedte, hogy utódaidat is lássam.” 12Erre József elhúzta őket a térdétől, és arccal a földre borult. 13Majd fogta kettőjüket, Efraimot a jobbjára, úgyhogy Izraelnek a baljára esett, Manasszét pedig a baljára, úgyhogy Izraelnek a jobbjára esett, és odavitte őket. 14Izrael kinyújtotta jobbját és Efraim fejére tette, jóllehet ő volt a fiatalabb, balját pedig Manassze fejére – ugyanis keresztbe tette a kezét –, noha Manassze volt az idősebb. 15Azután e szavakkal áldotta meg Józsefet: „Isten, akinek színe előtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig, 16az angyal, aki kivezetett minden szükségemből, áldja meg e fiúkat. Éljen bennük tovább az én nevem s atyáimé, Ábrahámé és Izsáké, sokasodjanak és szaporodjanak el a földön.” 17Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejéről és Manassze fejére helyezze. 18Közben ezt mondta atyjának: „Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsőszülött. Tedd jobbodat az ő fejére.” 19De atyja vonakodott, és így szólt: „Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is hatalmas lesz. Öccse azonban hatalmasabb lesz, és utódai népek sokaságává válnak.” 20Így áldotta meg őket azon a napon, közben ezt mondta: „Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz.” Így Efraimot Manassze elé helyezte. 21Azután Izrael így szólt Józsefhez: „Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket atyáitok földjére. 22Neked adok egy részt, testvéreiden felül, amit az amoritáktól karddal és íjjal szereztem meg.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF