Keresés a Bibliában

Jákob menekülése.

31 1De megtudta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: „Jákob mindent magához ragadott, ami apánké volt, apánk vagyonából egész gazdagságot szerzett.” 2Jákob Lábán arcáról is leolvasta, hogy nem olyan érzelmeket táplál iránta, mint azelőtt. 3Ezért az Úr így szólt Jákobhoz: „Térj vissza atyáid földjére és rokonságodhoz, én veled leszek.” 4Jákob tehát elküldött Ráchelért és Leáért, kihívta őket a mezőre, a nyájhoz. 5Így szólt hozzájuk: „Látom atyátok arcán, hogy nem olyan érzelmeket táplál irántam, mint azelőtt, jóllehet atyáim Istene velem volt. 6Ti tudjátok, hogy egész erőmmel szolgáltam atyátoknak. 7Atyátok azonban megcsalt, és tízszer változtatta a bért. De Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. 8Ha azt mondta: a pettyes állatok legyenek a tieid, akkor az egész nyáj pettyes borjakat ellett, ha azt mondta: a csíkos állatok legyenek a béred, akkor az egész nyáj csíkos állatokat ellett. 9Így Isten elvette az állatokat atyátoktól és nekem adta. 10Az állatok üzekedése idején történt: álmomban fölemeltem szememet és láttam magam előtt, hogy a kosok, amelyek a bárányokat űzték, csíkosak, pettyesek és foltosak voltak. 11Isten angyala álmomban megszólított: „Jákob!” „Itt vagyok” – feleltem. 12Ő folytatta: „Emeld föl a szemed és lásd, hogy minden kos, amely a te bárányaidat űzi, csíkos, pettyes és foltos. Én ugyanis mindent láttam, amit Lábán veled tett. 13Az Isten vagyok Bételből, ahol te fölkentél egy emlékkövet és fogadalmat tettél nekem. Kelj föl tehát, hagyd el ezt az országot és térj vissza rokonságod földjére.” 14Ráchel és Lea ezt mondták feleletül: „Van még részünk és örökségünk apánk házában? 15Vajon nem olyanok voltunk neki, mint az idegenek, mikor eladott minket, és a pénzt, amit értünk kapott, fölélte? 16Valóban, az egész gazdagság, amit Isten elvett apánktól, a mienk és a fiainké. Ezért most tégy meg mindent, amit Isten parancsolt neked!” 17Jákob tehát fölkerekedett, gyermekeit és feleségeit tevékre ültette. 18Elvitte magával minden állatát és minden vagyonát, amit szerzett, saját állatállományát, amire Paddan-Aramban szert tett, és visszatért atyjához, Izsákhoz, Kánaán földjére. 19Lábán elment a juhait nyírni. Ezért Ráchel ellopta atyjának házi isteneit. 20Jákob megtévesztette az aramita Lábánt és eltitkolta előtte, hogy menekülni akar. 21Így eltávozott mindazzal, ami az övé volt. Útnak eredt, átkelt a folyón és a Gileád-hegynek vette az irányt.

Lábán üldözi Jákobot.

22Harmadnap Lábán megkapta a hírt, hogy Jákob elszökött. 23Maga mellé vette rokonait, hétnapi úton üldözte, és a Gileád-hegynél utolérte. 24De Isten megjelent éjjel Lábánnak, az arámnak álmában és ezt mondta: „Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak!” 25Lábán utolérte Jákobot, amikor Jákob a hegyek közt felütötte sátrát. 26Lábán is sátrat vert Gileád hegyén. Lábán így szólt Jákobhoz: „Mit tettél? Megcsaltál, és lányaimat, mint foglyokat magaddal vitted? 27Miért szöktél titokban, és miért nem jártál el egyenesen velem szemben? Nem szóltál nekem róla. Akkor örömmel, énekkel, dobbal és hárfával kísértelek volna el. 28Nem engedted, hogy megcsókoljam unokáimat és lányaimat. Valóban ostobán viselkedtél. 29Most hatalmamban állana, hogy ártsak neked, de atyád Istene tegnap így szólt hozzám: „Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak. 30Jó, te eljöttél, mert annyira sóvárogtál atyád háza után, de miért loptad el isteneimet?” 31Jákob feleletül ezt mondta Lábánnak: „Igen, féltem. Gondoltam, hogy elveheted tőlem lányaidat. 32Akinél azonban isteneidet megtalálod, az ne maradjon életben. Kutasd fel rokonaid jelenlétében, ami tőled nálam van és vedd magadhoz.” 33Jákob ugyanis nem tudta, hogy Ráchel lopta el őket. Lábán kereste Jákob sátrában, Lea sátrában, és a két szolgáló sátrában, de nem talált semmit. Azután kijött Lea sátrából és belépett Ráchel sátrába. 34Ráchel azonban fogta a házi isteneket, a teve nyergébe tette és ráült. Lábán átkutatta az egész sátrat, de nem talált semmit. 35Ő akkor így szólt apjához: „Ne haragudj rám, uram, nem állhatok fel előtted, mert asszonyi bajom van.” Az kutatott, de nem találta a házi isteneket. 36Erre Jákob haragra gerjedt és szidta Lábánt. Jákob rákezdte és mondta Lábánnak: „Mi az én vétkem, mi az én bűnöm, hogy oly hevesen üldözöl, 37és az egész táboromat átkutatod? Mit találtál házi holmijaidból? Tedd az én és a te rokonaid elé, ők döntsenek közöttünk. 38Húsz évig voltam nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el. Nyájaid kosait nem ettem meg. 39Széttépettet nem vittem hozzád: én magam kipótoltam. Ha valamit nappal vagy éjjel elloptak, azt rajtam követelted. 40Magam is így voltam: nappal a hőség kínzott, éjjel a fagy, s az álom elkerülte szememet. 41Húsz évig maradtam házadban, tizennégy évig szolgáltam két lányodért, hat évig juhodért, kecskédért, és tízszer változtattad meg béremet. 42Ha nem lett volna velem atyám Istene, Ábrahám Istene, Izsák rokonsága, bizonyára üres kézzel engedtél volna el. De Isten látta nyomorúságomat és kezem fáradozását, s az elmúlt éjjel döntött.”

Jákob és Lábán szövetsége.

43Lábán feleletül így szólt: „A lányok az én lányaim, a gyermekek az én gyermekeim, a juh, a kecske az én jószágom, és minden, amit itt látsz, az enyém. De mit tehetek ma lányaimért vagy gyermekeimért, akiket ők szültek? 44Tehát gyere, kössünk szövetséget, én és te… Ez legyen a tanú köztem és közted. 45Erre Jákob vett egy követ, s felállította emlékkőül. 46Jákob ezt mondta rokonainak: „Szedjetek követ!” Azok követ gyűjtöttek, kőrakást csináltak és a kőrakáson lakomát tartottak. 47Lábán Jegár Szahadutának nevezte, Jákob pedig Gálednek. 48Lábán így szólt: „Ez a kőrakás ma tanú köztem és közted.” Ezért nevezte Gálednek 49és Micpának, mivel ezt mondta: „Az Úr legyen az őr köztem és közted, ha elválunk egymástól. 50Ha lányaimmal rosszul bánsz, vagy ha lányaimhoz még más feleséget veszel, ha senki más nincs is velünk, íme, Isten akkor is tanú köztem és közted.” 51Lábán tovább beszélt Jákobhoz: „Itt van ez a kőrakás és ez az emlékkő, amelyet köztem és közted felállítottam. 52Ez a kőrakás és az emlékkő legyen a tanú: nekem sem szabad ezen a kőrakáson túl feléd menni, és neked sem szabad ezen a kőrakáson és emlékkövön túl rossz szándékkal felém közeledni. 53Ábrahám Istene és Nachor Istene legyen bíró közöttünk!” Erre Jákob megesküdött atyjának, Izsáknak rokonaira. 54Jákob a hegyen áldozatot mutatott be, és meghívta rokonait lakomára. Azok elköltötték a lakomát és éjjel a hegyen maradtak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF