Jákob menekülése.

31 ¹De megtudta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: „Jákob mindent magához ragadott, ami apánké volt, apánk vagyonából egész gazdagságot szerzett.” ²Jákob Lábán arcáról is leolvasta, hogy nem olyan érzelmeket táplál iránta, mint azelőtt. ³Ezért az Úr így szólt Jákobhoz: „Térj vissza atyáid földjére és rokonságodhoz, én veled leszek.” ⁴Jákob tehát elküldött Ráchelért és Leáért, kihívta őket a mezőre, a nyájhoz. ⁵Így szólt hozzájuk: „Látom atyátok arcán, hogy nem olyan érzelmeket táplál irántam, mint azelőtt, jóllehet atyáim Istene velem volt. ⁶Ti tudjátok, hogy egész erőmmel szolgáltam atyátoknak. ⁷Atyátok azonban megcsalt, és tízszer változtatta a bért. De Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. ⁸Ha azt mondta: a pettyes állatok legyenek a tieid, akkor az egész nyáj pettyes borjakat ellett, ha azt mondta: a csíkos állatok legyenek a béred, akkor az egész nyáj csíkos állatokat ellett. ⁹Így Isten elvette az állatokat atyátoktól és nekem adta. ¹⁰Az állatok üzekedése idején történt: álmomban fölemeltem szememet és láttam magam előtt, hogy a kosok, amelyek a bárányokat űzték, csíkosak, pettyesek és foltosak voltak. ¹¹Isten angyala álmomban megszólított: „Jákob!” „Itt vagyok” – feleltem. ¹²Ő folytatta: „Emeld föl a szemed és lásd, hogy minden kos, amely a te bárányaidat űzi, csíkos, pettyes és foltos. Én ugyanis mindent láttam, amit Lábán veled tett. ¹³Az Isten vagyok Bételből, ahol te fölkentél egy emlékkövet és fogadalmat tettél nekem. Kelj föl tehát, hagyd el ezt az országot és térj vissza rokonságod földjére.” ¹⁴Ráchel és Lea ezt mondták feleletül: „Van még részünk és örökségünk apánk házában? ¹⁵Vajon nem olyanok voltunk neki, mint az idegenek, mikor eladott minket, és a pénzt, amit értünk kapott, fölélte? ¹⁶Valóban, az egész gazdagság, amit Isten elvett apánktól, a mienk és a fiainké. Ezért most tégy meg mindent, amit Isten parancsolt neked!” ¹⁷Jákob tehát fölkerekedett, gyermekeit és feleségeit tevékre ültette. ¹⁸Elvitte magával minden állatát és minden vagyonát, amit szerzett, saját állatállományát, amire Paddan-Aramban szert tett, és visszatért atyjához, Izsákhoz, Kánaán földjére. ¹⁹Lábán elment a juhait nyírni. Ezért Ráchel ellopta atyjának házi isteneit. ²⁰Jákob megtévesztette az aramita Lábánt és eltitkolta előtte, hogy menekülni akar. ²¹Így eltávozott mindazzal, ami az övé volt. Útnak eredt, átkelt a folyón és a Gileád-hegynek vette az irányt.

Lábán üldözi Jákobot.

²²Harmadnap Lábán megkapta a hírt, hogy Jákob elszökött. ²³Maga mellé vette rokonait, hétnapi úton üldözte, és a Gileád-hegynél utolérte. ²⁴De Isten megjelent éjjel Lábánnak, az arámnak álmában és ezt mondta: „Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak!” ²⁵Lábán utolérte Jákobot, amikor Jákob a hegyek közt felütötte sátrát. ²⁶Lábán is sátrat vert Gileád hegyén. Lábán így szólt Jákobhoz: „Mit tettél? Megcsaltál, és lányaimat, mint foglyokat magaddal vitted? ²⁷Miért szöktél titokban, és miért nem jártál el egyenesen velem szemben? Nem szóltál nekem róla. Akkor örömmel, énekkel, dobbal és hárfával kísértelek volna el. ²⁸Nem engedted, hogy megcsókoljam unokáimat és lányaimat. Valóban ostobán viselkedtél. ²⁹Most hatalmamban állana, hogy ártsak neked, de atyád Istene tegnap így szólt hozzám: „Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak. ³⁰Jó, te eljöttél, mert annyira sóvárogtál atyád háza után, de miért loptad el isteneimet?” ³¹Jákob feleletül ezt mondta Lábánnak: „Igen, féltem. Gondoltam, hogy elveheted tőlem lányaidat. ³²Akinél azonban isteneidet megtalálod, az ne maradjon életben. Kutasd fel rokonaid jelenlétében, ami tőled nálam van és vedd magadhoz.” ³³Jákob ugyanis nem tudta, hogy Ráchel lopta el őket. Lábán kereste Jákob sátrában, Lea sátrában, és a két szolgáló sátrában, de nem talált semmit. Azután kijött Lea sátrából és belépett Ráchel sátrába. ³⁴Ráchel azonban fogta a házi isteneket, a teve nyergébe tette és ráült. Lábán átkutatta az egész sátrat, de nem talált semmit. ³⁵Ő akkor így szólt apjához: „Ne haragudj rám, uram, nem állhatok fel előtted, mert asszonyi bajom van.” Az kutatott, de nem találta a házi isteneket. ³⁶Erre Jákob haragra gerjedt és szidta Lábánt. Jákob rákezdte és mondta Lábánnak: „Mi az én vétkem, mi az én bűnöm, hogy oly hevesen üldözöl, ³⁷és az egész táboromat átkutatod? Mit találtál házi holmijaidból? Tedd az én és a te rokonaid elé, ők döntsenek közöttünk. ³⁸Húsz évig voltam nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el. Nyájaid kosait nem ettem meg. ³⁹Széttépettet nem vittem hozzád: én magam kipótoltam. Ha valamit nappal vagy éjjel elloptak, azt rajtam követelted. ⁴⁰Magam is így voltam: nappal a hőség kínzott, éjjel a fagy, s az álom elkerülte szememet. ⁴¹Húsz évig maradtam házadban, tizennégy évig szolgáltam két lányodért, hat évig juhodért, kecskédért, és tízszer változtattad meg béremet. ⁴²Ha nem lett volna velem atyám Istene, Ábrahám Istene, Izsák rokonsága, bizonyára üres kézzel engedtél volna el. De Isten látta nyomorúságomat és kezem fáradozását, s az elmúlt éjjel döntött.”

Jákob és Lábán szövetsége.

⁴³Lábán feleletül így szólt: „A lányok az én lányaim, a gyermekek az én gyermekeim, a juh, a kecske az én jószágom, és minden, amit itt látsz, az enyém. De mit tehetek ma lányaimért vagy gyermekeimért, akiket ők szültek? ⁴⁴Tehát gyere, kössünk szövetséget, én és te… Ez legyen a tanú köztem és közted. ⁴⁵Erre Jákob vett egy követ, s felállította emlékkőül. ⁴⁶Jákob ezt mondta rokonainak: „Szedjetek követ!” Azok követ gyűjtöttek, kőrakást csináltak és a kőrakáson lakomát tartottak. ⁴⁷Lábán Jegár Szahadutának nevezte, Jákob pedig Gálednek. ⁴⁸Lábán így szólt: „Ez a kőrakás ma tanú köztem és közted.” Ezért nevezte Gálednek ⁴⁹és Micpának, mivel ezt mondta: „Az Úr legyen az őr köztem és közted, ha elválunk egymástól. ⁵⁰Ha lányaimmal rosszul bánsz, vagy ha lányaimhoz még más feleséget veszel, ha senki más nincs is velünk, íme, Isten akkor is tanú köztem és közted.” ⁵¹Lábán tovább beszélt Jákobhoz: „Itt van ez a kőrakás és ez az emlékkő, amelyet köztem és közted felállítottam. ⁵²Ez a kőrakás és az emlékkő legyen a tanú: nekem sem szabad ezen a kőrakáson túl feléd menni, és neked sem szabad ezen a kőrakáson és emlékkövön túl rossz szándékkal felém közeledni. ⁵³Ábrahám Istene és Nachor Istene legyen bíró közöttünk!” Erre Jákob megesküdött atyjának, Izsáknak rokonaira. ⁵⁴Jákob a hegyen áldozatot mutatott be, és meghívta rokonait lakomára. Azok elköltötték a lakomát és éjjel a hegyen maradtak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet