Izsák születése.

21 ¹Az Úr meglátogatta Sárát, ahogy megígérte, az Úr úgy tett Sárával, ahogy előre megmondta. ²Sára fogant, és fiút szült Ábrahámnak öreg korában, abban az időben, amelyről Isten beszélt. ³Ábrahám fiának, aki született, akit Sára szült neki, az Izsák nevet adta. ⁴Ábrahám körülmetélte fiát, Izsákot, a nyolcadik napon, ahogy Isten megparancsolta. ⁵Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. ⁶Sára így szólt: „Isten örömet szerzett nekem, s aki hallja, velem együtt örül.” ⁷Aztán folytatta: „Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még gyermeket fog szoptatni? Öreg korára szültem neki fiút.”

Hágár és Izmael eltávolítása.

⁸Ahogy a fiú növekedett, elválasztották. Ábrahám Izsák elválasztása napján nagy lakomát rendezett. ⁹Akkor Sára észrevette, hogy az egyiptomi Hágár fia, akit ez Ábrahámnak szült, az ő fiával játszik. ¹⁰Ezért azt mondta Ábrahámnak: „Távolítsd el a szolgálót és fiát. Ennek a szolgálónak a fia ne örököljön együtt az én fiammal.” ¹¹Ábrahámnak nem tetszett ez a beszéd a fia miatt, ¹²de Isten így szólt Ábrahámhoz: „Ne bánkódj a fiad és szolgálód miatt, hanem hallgass Sárára mindenben, amit mond neked, mert utódaidat Izsák után fogják nevezni. ¹³De a szolgáló fiát is nagy néppé teszem, mivel ő a te utódod.” ¹⁴Ábrahám korán reggel fölkelt, kenyeret és egy tömlő vizet vett, s odaadta Hágárnak, aztán a vállára tette a fiát és eltávolította őket. Az elment és Beerseba pusztáján bolyongott. ¹⁵Amikor a víz kifogyott a tömlőből, a gyermeket ledobta egy bokor alá. ¹⁶Ő maga tovább ment, és egy nyíllövésnyire leült vele szemben. Ezt mondta: „Nem tudom nézni a gyermek haldoklását.” Így ült vele szemben, az pedig elkezdett hangosan sírni. ¹⁷Isten meghallotta a gyermek hangját, s az Isten angyala az égből megszólította Hágárt és azt mondta: „Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallgatta a gyermek szavát ott, ahol van. ¹⁸Kelj föl, vedd a gyermeket és tartsd erősen a kezedben, mivel nagy néppé teszem.” ¹⁹Azután Isten megnyitotta a szemét, és meglátott egy vízforrást. Odament, megtöltötte a tömlőt és inni adott a gyermeknek. ²⁰Isten a gyermekkel volt. Az felnőtt, a pusztában lakott és íjas vadász lett. ²¹Párán pusztájában lakott, s anyja Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.

Ábrahám és Abimelek.

²²Ugyanabban az időben beszélt Abimelek és vezére, Pichol Ábrahámmal. Így szólt: „Isten veled van mindenben, amit teszel. ²³Azért esküdj meg nekem itt Istenre, hogy sem nekem, sem utódaimnak nem fogsz hűtlenül ártani. Ahogy én szeretetet mutattam irántad, úgy mutass te is irántam és a föld iránt, amelyen mint vendég lakol.” ²⁴Ábrahám így válaszolt: „Megesküszöm.” ²⁵De (előbb) Ábrahám szót emelt Abimeleknél a kút miatt, amelyet Abimelek szolgái erőszakkal elvettek. ²⁶Abimelek tiltakozott: „Nem tudom, ki tette. Te nem szóltál róla semmit, s a mai napig nem hallottam róla.” ²⁷Erre Ábrahám juhokat és szarvasmarhákat hozott, Abimeleknek adta, és szövetséget kötöttek egymással. ²⁸Ábrahám azonban hét bárányt különállított a nyájból. ²⁹Abimelek megkérdezte Ábrahámot: „Mit jelent ez a hét bárány, amelyet különállítottál?” ³⁰Ő így válaszolt: „Hét bárányt végy át saját kezemből. Ez legyen a bizonyíték arra, hogy a kutat én ástam.” ³¹Ezért hívják azt a helyet Beersebának, mert ők ketten ott esküdtek meg egymásnak. ³²Miután Beersebában szövetséget kötöttek, Abimelek és vezére, Pichol elindultak, s visszatértek a filiszteusok földjére, ³³Ábrahám pedig egy tamariszkuszt ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta Istennek, az örökkévalóság Istenének nevét. Ábrahám hosszú ideig vendégként lakott a filiszteusok földjén.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet