Keresés a Bibliában

23 1Bileám Balakhoz fordult: „Építtess hét oltárt, s adj nekem hét fiatal bikát és hét kost.” 2Balak teljesítette Bileám kérését, és minden oltáron feláldozott egy fiatal bikát és egy kost. 3Akkor Bileám így szólt Balakhoz: „Maradj égőáldozatod mellett! Magam elmegyek, hátha találkozom az Úrral. S amit látnom enged, azt tudtodra adom.” S elment egy kopár helyre.

Bileám áldásai.

4Itt Isten eléje ment Bileámnak, s ő így szólt hozzá: „A hét oltárt felállíttattam, és mindegyiken feláldoztam egy fiatal bikát meg egy kost.” 5Ekkor az Úr szózatot adott Bileám szájába, mondván: „Menj vissza Balakhoz és beszélj!” 6Visszament hát hozzá, s lám, még ott állt Moáb a vezéreivel együtt az égőáldozatnál. 7Erre elkezdte beszédét e szavakkal: „Balak elhozatott Aramból, Moáb királya Kelet hegyei közül. Rajta! Átkozd meg kedvemért Jákobot! Rajta! Vond Izraelre az (Isten) haragját! 8De hogy átkozhatnám meg azt, akit Isten nem átkoz? Hogyan esdhetném le a haragot, amikor az Úr nem haragszik? 9Látom őt a sziklák csúcsáról, igen, látom a halmok tetejéről: Lám, ez a nép magányosan vándorol, nem tartozik a többi nép közé. 10Ki tudná számba venni Jákob porát? Ki tudná följegyezni Izraelnek csak a negyedét is? Bár az igazak halálával halhatnék meg én is, s olyan lenne a végem, mint az övék!” 11Balak Bileámhoz fordult: „Mit tettél velem? Azért hoztalak magammal, hogy átkozd ellenségeimet, s te áldod őket!” 12De az ezt válaszolta: „Hát nem pontosan ahhoz kell-e szabnom szavaimat, amit az Úr ad ajkamra?” 13Erre Balak így szólt hozzá: „Gyere velem egy másik helyre, ahonnan láthatod – igaz, hogy csak egy részét látod majd, az egészet nem láthatod –, s onnan mondj átkot rá az én kedvemért.” 14S fölvitte a Piszga tetejére, az Őrök mezejére, építtetett hét oltárt, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost. 15S akkor így szólt Balakhoz: „Maradj itt égőáldozatod mellett, addig én odébb várok (az Úr) megjelenésére.” 16Az Úr megjelent Bileámnak, s szózatot adott ajkára, mondván: „Menj vissza és beszélj!” 17Ő visszament (Balakhoz), s lám, az még ott állt Moáb vezéreinek társaságában égőáldozata mellett. Balak megkérdezte: „Mit mondott az Úr?” 18Akkor fölemelte szavát, s elkezdte: „Nos, Balak, halljad! Cippor fia, figyelj rám! 19Nem ember az Isten, hogy hazudjék, nem ember fia, hogy visszakozzék. Mond-e valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené? 20Nézd, az a megbízásom, hogy áldjam, így áldani fogom, s nem vonok vissza belőle semmit. 21Nem láttam Jákobban semmi kivetnivalót, nem tapasztaltam Izraelben semmi nyomorúságot. Vele van Istene, az Úr, fel-felharsan a királyi ének. 22Isten, aki kivezette Egyiptomból, olyan neki, mint bivalynak a szarva. 23Nem szól Jákob ellen semmi előjel, Izrael ellen semmi jövendölés! Mindig idejében hirdeti majd Jákob és Izrael, mit akar tenni az Isten. 24Nézd, mint a nőstény oroszlán, olyan ez a nép, oroszlán módjára fölkel, s nem nyújtózik el, míg zsákmányát szét nem marcangolja, áldozata vérét ki nem issza.” 25Erre azt mondta Balak Bileámnak: „Ha már nem átkozhatod, hát legalább ne áldjad!” 26Bileám azonban így válaszolt Balaknak: „Nem megmondtam neked előre: mindent meg kell tennem, amit az Úr mond?” 27Balak most ezt mondta Bileámnak: „Gyere, elviszlek egy másik helyre. Talán helyénvaló lesz Isten szemében, hogy onnét átkot mondj.” 28És Balak fölvitte Bileámot a Peor tetejére, amely a puszta felé nézett. 29Így szólt Bileám Balakhoz: „Építtess hét oltárt, s készíts ide hét fiatal bikát és hét kost.” 30Balak úgy tett, ahogy Bileám mondta, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet