Áron botja.

¹⁶Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: ¹⁷„Szólj Izrael fiaihoz: adjon neked minden törzs, minden vezér egy botot, törzsenként, összesen tizenkét botot, s mindegyik írja rá a magáéra a nevét. ¹⁸Áron nevét pedig írd Lévi botjára, mert az ő törzsüknek a vezérét is megilleti egy bot. ¹⁹Aztán tedd őket a megnyilatkozás sátorában a bizonyság elé, ahol meg szoktam nyilatkozni neked. ²⁰Annak a botja, akit kiválasztok, kihajt. Így magam vetek véget Izrael fiai ellenetek irányuló zúgolódásának.” ²¹Mózes szólt Izrael fiaihoz, s vezéreik mind átadták neki botjukat, minden vezér egyet, törzsenként, összesen tizenkét botot; köztük volt Áron botja is. ²²Mózes letette az Úr elé a botokat a tanúság sátorában. ²³Mire Mózes másnap reggel belépett a tanúság sátorába, lám, Áron botja, Lévi törzsének a botja hajtott ki: rügyet fakasztott, virágba borult, s mandulát érlelt. ²⁴Mózes az összes botot kivitte az Úr színe elől Izrael fiaihoz, mindnyájukhoz. Megnézték, s mindegyikük (újra magához) vette a botját. ²⁵Az Úr azonban azt mondta Mózesnek: „Áron botját vidd vissza a tanúság elé, megőrzés végett, figyelmeztetésül a lázadozóknak. Így vess véget zúgolódásuknak, nehogy újra fölébredjen ellenem, s meg kelljen halniuk.” ²⁶Mózes így tett; ahogy az Úr parancsolta neki, aszerint járt el.

A papság szerepe.

²⁷Izrael fiai így szóltak Mózeshez: „Lám, el kell pusztulnunk! Elveszünk! Mindnyájan elveszünk! ²⁸Mindenkinek, aki az Úr hajlékához közelít, meg kell halnia! Hát mind egy szálig el kell pusztulnunk?”

KNB SZIT STL BD RUF KG