Keresés a Bibliában

VII. KÁDESTŐL MOÁBIG

Meriba vize.

20 1Az első hónapban Izrael fiainak egész közössége eljutott Cin pusztájába, s a nép letelepedett Kádesnél. Itt meghalt Mirjam, s ugyanitt el is temették. 2A közösségnek nem volt semmi vize, ezért összeverődtek Mózes és Áron ellen. 3Az emberek Mózesnek támadtak, s ilyeneket kiabáltak: „Bár mi is elpusztultunk volna, mint ahogy testvéreinknek el kellett pusztulniuk az Úr színe előtt! 4Miért hoztátok ide az Úr közösségét ebbe a pusztába? Hogy itt pusztuljunk el jószágainkkal együtt? 5Miért vezettetek ki Egyiptomból, s hoztatok ide erre a szörnyű vidékre? Olyan vidékre, ahol nincs se vetés, se fügefa, se szőlő, se gránátalma, még ivóvíz sem?” 6Mózes és Áron azonban eltűntek a közösség szeme elől, odamentek a megnyilatkozás sátorának bejáratához és arcra borultak. Megjelent nekik az Úr dicsősége, 7s az Úr így szólt Mózeshez: 8„Fogd a botot, gyűjtsd egybe a közösséget, te és testvéred, Áron, és parancsoljátok meg a szemük láttára a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz vizet a sziklából, s igyon a közösség jószágával egyetemben.” 9Mózes elvette a botot az Úr színe elől, ahogy parancsolta neki. 10Mózes és Áron a szikla elé hívták egybe a népet, majd Mózes megszólalt: „Halljátok hát, ti lázadók! Tudunk nektek vizet fakasztani ebből a sziklából?” 11Ezzel fölemelte Mózes a kezét és kétszer ráütött a sziklára. Bőséges víz fakadt belőle, s ivott a közösség jószágával együtt.

Mózes és Áron büntetése.

12Az Úr azonban így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Mivel nem hittetek nekem, s nem dicsőítettetek meg Izrael fiainak szeme láttára, nem vezethetitek el ezt a népet arra a földre, amelyet majd adok nekik.” 13Ezek Meriba vizei, ahol Izrael fiai pörlekedtek az Úrral, ő pedig kinyilvánította szentségét.

Edom megtagadja az átvonulást.

14Mózes követeket küldött Kádesból Edom királyához: „Testvéred, Izrael mondja: Ismered az összes bajt, ami bennünket ért. 15Atyáink egykor lehúzódtak Egyiptomba, és mi sokáig ott éltünk Egyiptomban. Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk, akárcsak atyáinkkal. 16Amikor emiatt az Úrhoz kiáltottunk, meghallotta szavunk és küldött egy angyalt, s az angyal kivezetett bennünket Egyiptomból. S most itt vagyunk Kádes városában, amely határos a te földeddel. 17Át szeretnénk vonulni országodon, úgy, hogy a szántóföldeken és a szőlőkön nem mennénk keresztül, s vizet sem innánk a kutakból. A királyi úton haladnánk, nem térnénk le se jobbra, se balra, míg át nem vonulunk földeden.” 18Edom azonban ezt válaszolta: „Nem vonulhatsz át rajtam, különben karddal támadok ellened.” 19Izrael fiai újra üzentek: „Csak a járt úton haladnánk, s ha én és jószágom iszunk a vizedből, megadom az árát. Semmi egyebet nem akarok, csak hogy átvonulás céljából földedre léphessek.” 20Mégis így felelt: „Nem vonulhatsz át!” S Edom fölfegyverzett katonákkal, s nagy hatalommal kivonult ellene. 21Mivel Edom megtagadta, hogy Izrael fiainak lehetővé tegye földjén az átvonulást, Izrael megkerülte.

Áron halála.

22Izrael fiai – az egész közösség – Kádesből elindulva elérkezett Hór hegyéhez. 23Hór hegyénél, Edom országának határánál azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: 24„Áronnak meg kell térnie övéihez, mert nem mehet be abba az országba, amelyet Izrael fiainak adok, mivel Meriba vizeinél ellene szegült parancsomnak. 25Vedd Áront és fiát, Eleazárt, és vidd fel Hór hegyére. 26Aztán vetesd le Áronról öltözékét és add fiára, Eleazárra, Áron pedig megtér ott övéihez és meghal.” 27Mózes úgy tett, ahogy az Úr parancsolta. Az egész közösség szeme láttára fölmentek Hór hegyére. 28Aztán Mózes levétette Áronnal öltözékét, és fiára, Eleazárra adta, Áron pedig meghalt a hegy csúcsán. Mózes és Eleazár lejöttek a hegyről, 29s akkor az egész közösség megtudta, hogy Áron elköltözött. Izrael egész háza siratta Áront, harminc napon át.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF