Keresés a Bibliában

VI. AZ ÁLDOZAT BEMUTATÁSÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

15 1Ezt mondta az Úr Mózesnek: 2„Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha majd eljuttok arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek, 3s égőáldozatot akartok bemutatni az Úrnak, vagy nagy vagy kis állatból véres áldozatot, fogadalom teljesítésére, önkéntes adományként vagy ünnepi áldozat gyanánt, hogy kellemes illatul szálljon fel az Úrhoz, 4az, aki áldozati adományt ajánl fel az Úrnak, hozzon ételáldozatnak egytized (efa) lisztlángot egy negyed hin olajjal meghintve. 5Az égő­ vagy véres áldozathoz hozzátartozó italáldozat céljára minden bárányra egynegyed hin borról gondoskodjék. 6De koshoz ételáldozatnak kéttized (efa) lisztlángot adjon; egyharmad hin olajjal meghintve, 7italáldozat céljára meg egyharmad hin bort; így hozol kellemes illatú áldozatot az Úrnak. 8Ha ellenben egy fiatal marhát ajánlasz fel égő­ vagy véres áldozatul fogadalom teljesítésére vagy a közösség áldozataképpen az Úrnak, 9akkor a fiatal állat mellé ételáldozatnak háromtized (efa) lisztlángot hozzál; egy fél hin olajjal meghintve 10és egy fél hin bort italáldozatnak, ez lesz kellemes illatú égőáldozat az Úrnak. 11Ilyen módon kell eljárni minden marha, minden kos, minden bárány és minden kecske esetében; 12a feláldozásra szánt (állatok) számának megfelelően járjatok el minden egyes esetben, bármennyi lesz is. 13Minden e népből való alkalmazkodjék ilyenképpen ezekhez az előírásokhoz, ha kellemes illatú égőáldozatot akar bemutatni az Úrnak. 14S ha idegen tartózkodik köztetek, vagy a nemzedékek során körötökben él valaki és kellemes illatú égőáldozatot hoz az Úrnak, amint ti teszitek, úgy tegyen ő is. 15Egy és ugyanaz a szabály vonatkozik rátok és a (köztetek) tartózkodó idegenre; a szabály eljövendő nemzedékeiteknek is szól, minden időre; az idegennek ugyanazok a kötelezettségei az Úrral szemben, mint nektek. 16Ugyanaz a törvény és ugyanazok a rendelkezések kötelezik a köztetek élő idegent is.”

Az új kenyér feláldozása.

17Ezt mondta az Úr Mózesnek: 18„Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha eljuttok arra a földre, amelyre el akarlak vezetni benneteket, 19amikor esztek a föld kenyeréből, adjatok az Úrnak ajándékot. 20A kemencéitekből kikerülő első cipókból ajánljatok fel egyet ajándékképpen; ahogyan a szérűről adjátok az ajándékot, úgy ajánljátok fel. 21Kemencéitek első cipóiból hozzatok ajándékot az Úrnak nemzedékről nemzedékre.

Engesztelés a tévedésből elkövetett vétkekért.

22Ha tévedésből vétkeztek, s ezek közül a parancsok közül, amelyeket az Úr Mózessel közölt, valamelyiket nem tartjátok meg 23[ha valamit abból, amit az Úr Mózes által parancsolt attól a naptól kezdve, hogy az Úr parancsokat adott és azután nemzedékről nemzedékre], 24akkor feltéve, hogy a közösség tévedésből követett el valamit, mutasson be az egész közösség egy fiatal bikát kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak a hozzátartozó étel­ és italáldozaton kívül – pontosan az előírás szerint –, továbbá egy kecskét engesztelő áldozatul; 25ezzel a pap oldozza fel Izrael fiainak egész közösségét. Így bocsánatot nyernek, mivel csak tévedés történt, s mert tévedésükért áldozati ajándékaikat égőáldozatul, s az Úr előtt engesztelő áldozatul bemutatják az Úrnak. 26Izrael fiainak egész közössége bocsánatot nyer és a körükben élő idegen is; mert a tévedés az egész népé. 27Ha azonban egyetlen személy vétkezik tévedésből, akkor egy egyesztendős kecskét hozzon engesztelő áldozatul, 28hogy a pap az engesztelés szertartását elvégezve feloldozza azt a személyt, aki az Úr előtt tévedésből hibát követett el; így bocsánatot nyer. 29Az Izrael fiai közül valóra és a körükben élő idegenre ugyanaz a törvény vonatkozik, föltéve, hogy tévedésből tesz valamit. 30Az ellenben, aki szándékosan tesz valamit, akár a népből való, akár idegen, káromolja az Urat; az ilyet ki kell a népből zárni. 31Mert megvetette az Úr szavát, s áthágta parancsait; az ilyet egészen ki kell irtani: viselje bűnét.”

A szombat megszegése.

32Amikor Izrael fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, amint szombati napon rőzsét szedegetett. 33Akik a rőzseszedésen rajtakapták, Mózes és Áron, s az egész közösség elé vitték, 34és őrizet alá helyezték, mert nem volt határozat, mi történjék vele. 35Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: „Halállal kell büntetni az embert, a táboron kívül az egész közösségnek meg kell köveznie!” 36Tehát az egész közösség kivezette a táboron kívülre és agyonkövezte, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.

A bojtok.

37Ezt mondta az Úr Mózesnek: 38„Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Köntösük csücskeire csináljanak bojtokat ők és utódaik, s minden bojtot erősítsenek bíborlila zsinórra. 39A bojtok ezt jelentsék nektek: ha rájuk tekintetek, emlékezzetek az Úr parancsaira, hogy azok szerint járjatok el, ne szívetek és szemetek vágyait kövessétek, s így hűtlenségbe essetek. 40(Azért kellenek), hogy eszetekbe jusson: igazodjatok parancsaimhoz, s így legyetek szentek Istenetek előtt. 41Az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek, én, az Úr, a ti Istenetek.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet