AZ ÖTÖDIK SIRALOM

5 ¹Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat! ²Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják. ³Apátlan árvák lettünk; az anyák olyanok, mint az özvegyek. ⁴Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért. ⁵Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk. ⁶Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk. ⁷Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét. ⁸Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükből. ⁹Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal. ¹⁰Bőrünk úgy izzik, mint a kemence az égető éhségtől. ¹¹Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban. ¹²A főembereket saját kezükkel akasztották fel, s az öregekre sem voltak tekintettel. ¹³Az ifjakat befogták malmot hajtani, s a gyerekek megrokkantak a fahordásban. ¹⁴A vének nem gyülekeznek már a kapukban, a fiatalok abbahagyták a mulatságot. ¹⁵Eltűnt szívünkből a vidámság; gyászra fordult a körtáncunk. ¹⁶Lehullott fejünkről a korona. Jaj nekünk, mert vétkeztünk! ¹⁷Ezért oly szomorú a szívünk, ezért borítja könnyfátyol a szemünk. ¹⁸Mert elpusztult a Sion hegye, sakálok tanyáznak rajta. ¹⁹De te, Uram, mindörökre megmaradsz, királyi trónusod nemzedékről nemzedékre. ²⁰Miért feledkeznél meg rólunk mindörökre? Miért hagynál el minket hosszú időre? ²¹Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk; fordítsd jóra napjainkat, úgy, mint régen tetted. ²²Vagy tán végképp elvetettél minket, olyannyira haragszol ránk?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet