Keresés a Bibliában

Az írástudó.

39 1Milyen más, aki egész lelkét arra adja, hogy a Magasságbeli törvényét tanulja; kutatja az elődök bölcsességét, s a jövendölésnek szenteli idejét. 2Neves emberek mondásait őrzi, s behatol a példabeszédek világába. 3A hasonlatok titkait fürkészi, s a bölcs mondások értelmét keresi. 4A főemberek közt teljesít szolgálatot és megjelenik a fejedelmek előtt. Bejárja idegen népek országait, fölfedez jót s rosszat az emberek között. 5De szíve azon van, hogy reggeltől Urát s Teremtőjét keresse. Lelkét a Magasságbelihez emeli, imára nyílik ajka, s bűneiért eseng. 6Ha tetszik Urának, a Hatalmasnak, akkor eltölti az értelem lelkével. Bölcs szavak törnek elő belőle, és imádságában az Urat dicséri. 7Bölcsen gondolkodik, ért a tudományhoz, s titkok megértésén járatja az eszét. 8Nyilvánosságra is hozza tanítását, s dicsekszik az Úrnak szent szövetségével. 9Bölcsességét sokan magasztalják, s az nem is múlik el az idők végéig. Az emlékezete nem enyészik el, késő nemzedékek emlegetik nevét. 10A népek regélnek nagy bölcsességéről, és a gyülekezet zengi dicséretét. 11Amíg él, más ezernél jobban magasztalják, és mikor elszenderül, elég neki ennyi.

Felhívás Isten dicséretére

12Megfontoltan tovább folytatom beszédem, mert úgy tele vagyok, akár a telihold. 13Hallgassatok rám, istenes fiaim, s virulni fogtok, mint rózsa a víz mentén. 14Illatotok árad, akár a tömjéné, s mint a liliomok, virágot hajtotok. Zendüljön hangotok dicsérő énekre, áldjátok az Urat minden műveiért. 15Adjatok nevének illő tiszteletet, és magasztaljátok dicsérő énekkel, húros hangszeren kísért dallamokkal, ujjongjatok és zengjetek éneket. 16Hatalmas az Úrnak minden keze műve, amit csak elrendel, minden megvalósul. Ne kérdezze senki: „Mire jó ez vagy az?” A maga idején kell mindent megtudni. 17Szava felfogta a vizeket, mint a töltés, de egyetlen szava megnyitja zsilipjüket. 18Bármit akar, meglesz, hogyha elrendeli, és a segítsége nem ismer akadályt. 19Az élők minden tette nyitott könyv előtte, az ő szeme elől semmi sincs elrejtve. 20Ősidőktől fogva letekint (a földre), és nincsen semmi, amin csodálkoznék. 21Ne kérdezze senki: „Mire jó ez vagy az?”, mert mindennek megvan a rendeltetése. 22Amint áldása folyóként mindent elárasztott, s mint az árvíz szokta, mindent átitatott, 23éppúgy haragját is öröklik a népek – sós tengerré tett termékeny földeket. 24Az igazak számára simák az útjai, de járhatatlanok az istenteleneknek. 25A jóknak jót rendelt a kezdet kezdetétől, ám a gonoszoknak rosszat rendelt. 26Ami a legfontosabb az ember életében, az a víz, a tűz, a vas és a só, a búza java, a tej meg a méz, a szőlő leve, az olaj és a ruha. 27Ezek mind javukra szolgálnak a jóknak, de a gonoszoknak ártalmukra vannak. 28A szelek között is van, amit büntetésnek szánt, s büntető ostorként forgat haragjában. A pusztítás napján kiadják erejük, és Teremtőjük haragja elcsitul. 29A tűzvészt, jégesőt, éhséget és pestist – ezt mind büntetésnek szánta. 30A ragadozó vadak, skorpiók, viperák, és a bosszú kardja: az istentelenek vesztére szolgálnak. 31Ujjonganak, ha parancsot ad nekik, készen állnak, mikor szüksége van rájuk, és parancsának nem szegülnek ellen. 32Kezdettől fogva meg voltam győződve, átelmélkedtem és írásba foglaltam: 33Az Úristennek minden műve jó, ami szükséges, azt bőven és kellő időben megadja. 34Ne mondja senki: „Ez rosszabb, mint az.” A maga idejében érték valamennyi. 35Most hát ujjongjatok egész szívetekből, és magasztaljátok fennen az Úr nevét!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF