Keresés a Bibliában

12 1Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem; 2mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők; 3amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak;

amikor az őrlőlányok kevesen lévén már nem dolgoznak, és az ablakokban kinézők homályba borulnak;

4amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; 5amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér – az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok; 6mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék; 7és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. 8Hiábavalóság, csak hiábavalóság – mondja a prédikátor – minden hiábavalóság!

Befejezés.

9A prédikátor nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott és megfogalmazott. 10A prédikátor igyekezett tetszetős szavakat találni, és az igazság szavait őszintén leírni. 11A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek a nyájak javára használja őket a pásztor. 12Ezeken túl, fiam, ne kutass! A sok könyvírásnak se vége, se hossza, és a sok tanulás elfárasztja a testet. 13Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége. 14Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet