16 1A szívben meghányni-vetni – ez az emberek dolga, de a felelet az Úrtól jön a nyelvre. 2A férfi útja tiszta a maga szemében, ám a lelket az Úr veti latra. 3Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor a terveid valósággá válnak. 4Az Úr mindent a maga céljára teremtett, magát a gonoszt is, a balsors napjára. 5Utálat az Úrnak minden gőgös ember, kezemet adom rá: nem marad büntetlen! 6Szeretet és hűség jóváteszi a bűnt, s az Úr félelme távol tart a rossztól. 7Ha egy férfi útja kedves az Úr előtt, ellenségeit is kibékíti vele. 8Jobb az igazságos úton szerzett kevés, mint a nagy haszon becstelenség árán. 9A szív megtervezi az embernek az útját, de a lépéseit az Úr irányítja. 10Ami a király ajkát elhagyja, az az Isten szava, amikor igazságot szolgáltat, nem téved. 11A mérleg és serpenyője az Úrra tartozik, a tarsolyban minden súly az ő műve. 12Utálat a királyok előtt az igaztalan cselekedet, mert az igazságosság a trónja szilárdsága. 13Az igazságos ajak tetszik a királynak, azt szereti, aki egyenesen beszél. 14A király haragja a halál hírnöke, de a bölcs férfiú lecsillapítja. 15Ha a királynak ragyog az arca, életet jelent, a kegye olyan, mint a tavaszi esőfelhő. 16Bölcsességet szerezni jobb, mint aranyat, okosságra szert tenni többet ér az ezüstnél. 17A rossznak kerülése az igazak útja, aki vigyáz az útjára, az megtartja életét. 18Összeomlás előtt kevélység a hírnök, felfuvalkodottság jár a bukás előtt. 19Jobb a szerényekkel alázatban élni, mint a gőgösökkel zsákmányon osztozni. 20Jól megy a sora annak, aki hallgat az intő szóra, jó sora van annak, aki az Úrban bízik! 21Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják, a kellemes beszéd megtoldja a tudást. 22A tudás élet forrása birtokosának, a balgák büntetése meg balgaság. 23A bölcsnek okosságot ad szájába a szíve, az ajkán meg a tudást gyarapítja. 24A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek. 25Némely utat az ember egyenesnek nézne, a vége mégis a halálba visz. 26A munkásnak javára szolgál az éhsége, mert munkára ösztönzi a szája. 27Az elvetemült ember vészt ás ki, ajkai perzselnek, mint a tűz. 28Veszekedést szít a ravaszkodó ember, a barátok közé is éket ver a pletykás. 29Az erőszakos ember elcsábítja társát, és a balszerencse útjára vezeti. 30Aki hunyorít szemével, fondorlaton töpreng, s aki összenyomja ajkát, kész a gonoszsággal. 31Ékes koszorú a fehér hajkorona, az igazságosság útján található. 32Jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost. 33A sorsot ölbe vetik, de minden döntés az Úrtól származik.