Keresés a Bibliában

Intelem Ninivéhez bűnei miatt

3 1Jaj a vérengző városnak, amely tele van hazugsággal és rablással, és folyvást fosztogat! 2Hallga! Csattog az ostor, dübörög a kerék. Száguldó lovak és vágtató szekerek! 3A lovasok nekirugaszkodnak, a kardok villognak, a dárdák csillognak. Tömérdek halott, számtalan sebesült, holttestek végtelen mezeje! Mindenütt holttestekbe botlanak… 4Lám, ez a bére a paráznaságra vetemedett, céda nőnek, a bájos szépségnek, az ügyes kerítőnek! Bája a népeket rabul ejtette, elcsábította a nemzeteket. 5Nézd, én szembeszállok veled – mondja a Seregek Ura –, szoknyád szegélyét arcodig emelem, feltárom meztelenséged a népek előtt, szégyenedet a nemzetek előtt. 6Gyalázatot szórok rád, pellengérre állítalak és megszégyenítlek. 7Aki csak lát majd, az mind elfordul tőled és így beszél: „Ninive! Micsoda pusztulás!” Ugyan ki fog megszánni? Hol keressünk neked vigasztalókat?

Théba példája

8Te talán jobban jársz, mint No-Amon, aki a Folyón túl uralkodott? Védősánca a tenger volt körös-körül, várfala a tenger vize. 9Etiópia volt az erőssége és Egyiptom, határa nem is volt, Put és Líbia lakói támogatták. 10De neki is fogságba kellett mennie, vonulhatott a számkivetésbe. A csecsemőit is eltiporták az utcasarkokon. Nemeseire sorsot vetettek, főembereire bilincset vertek. 11Téged is körülvesznek, le fognak igázni; te is kereshetsz majd menedéket ellenfeleid elől.

Ninive védekezése fölösleges

12Minden erődöd olyan, mint a korán érő füge: megrázzák, és belehullik annak szájába, aki enni akarja. 13Harcosaid olyanok benned, mint az asszonyok, kapuid szélesre tárulnak az ellenfél előtt, záraidat tűz emészti meg. 14Hiába merítesz vizet az ostrom idejére, hiába erősíted meg erődeidet; gyúrhatod a sarat, taposhatod az agyagot, készíthetsz téglát: 15megemészt a tűz, és elpusztít a kard.

A sáskák rajzása

15Gyülekezzetek, mint a legyek, gyülekezzetek, mint a sáskák, 16szaporítsd kereskedőidet, legyenek többen, mint az égen a csillag. 16Őrséged, mint a sáskák, írnokaid, mint a sáskaraj: hideg napokon a falakon tanyáznak, de mihelyt kisüt a nap, 16kiterjesztik szárnyukat és elrepülnek a sáskák, 17 17útnak indulnak, nem tudni hová.

Siratóének

18Jaj! Álomba merültek a pásztoraid, Asszíria királya; bajnokaid szenderegnek, néped szétszéledt a hegyeken, senki sem tudja őket összeszedni. 19Sebedre nincsen orvosság, sérülésed nem gyógyul be. Akik csak hallják a hírét, tapsolnak fölötted. Mert van-e valaki, akit utol ne ért volna gonoszságod?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet