Keresés a Bibliában

A királyi menyegzőről szóló példabeszéd.

22 1Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: 2„A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. 3Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. 4Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! 5Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. 6A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. 7A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. 8Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre! 10A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel. 11Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. 12Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, 13a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. 14Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Az adófizetés.

15A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba belekötni. 16Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez. 17Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?” 18Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: „Mit kísértetek, képmutatók? 19Mutassátok az adópénzt!” Odanyújtottak neki egy dénárt. 20Ekkor megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” „A császáré” – felelték. 21Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” 22Ezt hallva annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eloldalogtak.

A feltámadás.

23Aznap még szadduceusok is mentek hozzá, akik tagadták a feltámadást. Kérdést 24intéztek hozzá: „Mester, Mózes úgy rendelkezett, hogy ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. 25Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel nem volt gyermeke, feleségét testvérére hagyta. 26Ugyanez történt a másodikkal, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig. 27Végül meghalt az asszony is. 28A feltámadáskor a hét közül melyiknek a felesége lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.” 29Jézus így válaszolt: „Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. 30A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben. 31Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, amit az Isten mondott nektek: 32Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.” 33Amikor ezt a nép hallotta, elámult tanításán.

A főparancs.

34Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek. 35Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: 36„Mester, melyik a főparancs a törvényben?” 37Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38Ez a legnagyobb, az első parancs. 39A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. 40Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.”

A Messiás Dávid fia.

41Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus 42föltette nekik a kérdést: „Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?” „Dávidé” – felelték. 43Ő tovább kérdezte őket: „Hogyan nevezheti hát Dávid a Lélek sugallatára Urának, amikor ezt mondja: 44Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá vetem. 45Ha Dávid Urának nevezi, hogy lehet a fia?” 46Erre nem akadt senki, aki tudott volna neki egy szót is felelni. Attól a naptól nem is merték kérdezgetni.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF