Az ítélkezés.

7 ¹Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! ²Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. ³Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? ⁴Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? ⁵Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!

A szent dolgok.

⁶Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!

Az állhatatos ima.

⁷Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! ⁸Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. ⁹Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? ¹⁰Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? ¹¹Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.

Az aranyszabály.

¹²Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták.

A szűk kapu.

¹³A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. ¹⁴Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.

A hamis próféták.

¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. ¹⁶Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? ¹⁷Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. ¹⁸Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. ¹⁹Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. ²⁰Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. ²¹Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: ²²Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – ²³Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

Hasonlat a sziklára épített házról.

²⁴Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. ²⁵Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. ²⁶Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. ²⁷Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.”

A beszéd hatása.

²⁸Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, ²⁹mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók.

Keresztelő János halála.

14 ¹Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét. ²„Ez Keresztelő János – mondta szolgáinak –, feltámadt, innen van benne a csodatévő erő.” ³Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt. ⁴János ugyanis figyelmeztette: „Nem lehet a tiéd!” ⁵Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. ⁶Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. ⁷Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki. ⁸Az – minthogy anyja előre kitanította – így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” ⁹A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. ¹⁰Lefejeztette hát Jánost a börtönben. ¹¹Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának. ¹²Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak.

Az első kenyérszaporítás.

¹³A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utánament a városokból. ¹⁴Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket. ¹⁵Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „Elhagyatott itt ez a hely, s már az idő is későre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!” ¹⁶Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” ¹⁷„Csak öt kenyerünk van és két halunk” – felelték. ¹⁸„Hozzátok ide!” – mondta, ¹⁹s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek. ²⁰Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek. ²¹Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer férfi evett.

Jézus a vízen jár.

²²Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet. ²³Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában. ²⁴A bárka már jó pár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. ²⁵Éjszaka, a negyedik őrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük. ²⁶Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. „Kísértet!” – mondták, s félelmükben kiabáltak: ²⁷Jézus azonban megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” ²⁸Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” ²⁹„Gyere!” – felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. ³⁰Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” ³¹Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. „Te kishitű – vonta kérdőre –, miért kételkedtél?” ³²Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. ³³Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: „Valóban Isten Fia vagy!”

Gyógyítások Genezáret földjén.

³⁴Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot. ³⁵Az odavalók felismerték, s az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket

,

³⁶és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki érintette, meggyógyult.

A farizeusok hagyománya.

15 ¹Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték: ²„Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket.” ³Így felelt nekik: „Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért? ⁴Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon! ⁵Ti viszont ezt tanítjátok: Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék – ⁶nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát. ⁷Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: ⁸Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. ⁹Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs.” ¹⁰Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek ide és értsétek meg! ¹¹Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.” ¹²Erre odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: „Tudsz róla, hogy a farizeusok e szavak hallatára megbotránkoztak?” ¹³Így válaszolt nekik: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. ¹⁴Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.” ¹⁵Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!” ¹⁶„Még mindig nem értitek ti sem? – kérdezte. ¹⁷Nem értitek, hogy ami a szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreeső helyre? ¹⁸Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívből származik, s ez az, ami beszennyezi az embert. ¹⁹A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás. ²⁰Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.”

A kánaáni asszony.

²¹Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidón vidékére vonult vissza. ²²Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri az ördög.” ²³De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk.” ²⁴Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” ²⁵Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” ²⁶De visszautasította: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” ²⁷Az asszony ellentmondott: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.” ²⁸Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya.

Betegek gyógyítása.

²⁹Jézus ezután eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült. ³⁰Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették őket a lába elé. Mind meggyógyította őket. ³¹Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak; elámult és dicsőítette Izrael Istenét.

A második kenyérszaporítás.

³²Jézus ekkor összehívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton.” ³³A tanítványok megjegyezték: „Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?” ³⁴Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét – felelték –, és néhány apró halunk.” ³⁵Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. ³⁶Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek. ³⁷Mindnyájan ettek és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek. ³⁸Akik ettek, voltak vagy négyezren férfiak, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva. ³⁹Amikor a tömeget elbocsátotta, bárkába szállt, és Magadán környékére ment.

Jónás próféta jele.

16 ¹Farizeusok és szadduceusok mentek hozzá, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy mutasson nekik égi jelet. ²Ezt válaszolta nekik: „Este azt mondjátok, jó idő lesz, mert vöröslik az ég. ³Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni? ⁴A gonosz házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás jelét.” Ezzel otthagyta őket és elment.

A farizeusok kovásza.

⁵A tanítványok a túlsó partra menet elfelejtettek magukkal kenyeret vinni. ⁶Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!” ⁷Azok így tanakodtak egymás között: „Nem hoztunk magunkkal kenyeret.” ⁸Jézus észrevette, s így szólt: „Kishitűek, mit tanakodtok magatok közt, hogy nincs kenyeretek? ⁹Még most sem értitek? Nem jut eszetekbe az ötezer embernek adott öt kenyér, s hogy hány kosarat szedtetek tele? ¹⁰Sem a négyezer embernek adott hét kenyér, meg hogy akkor is hány kosárral szedtetek össze? ¹¹Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről beszéltem nektek: Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?” ¹²Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok tanításától.

Péter vallomása.

¹³Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” ¹⁴Így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának.” ¹⁵Jézus most hozzájuk fordult: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” ¹⁶Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” ¹⁷Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. ¹⁸Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. ¹⁹Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” ²⁰Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.

Az első jövendölés a szenvedésről.

²¹Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad. ²²Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.” ²³Megfordult és rászólt: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak.”

Az önmegtagadás.

²⁴Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. ²⁵Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. ²⁶Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? ²⁷Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint. ²⁸Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.”

KNB SZIT STL BD RUF KG